Ahogy azt az előző cikkben írtam, most egy általános beszámolóval készültem a 2026-os Le Mans Classic Legend eseményről. 2019-ben kilátogattam a Hungaroring Classic-ra, ami akkoriban egy önálló, historic versenyeket felvonultató rendezvény volt, és azóta tervben volt, hogy elmegyek más hasonló rendezvényre. Így lett a 2026-os évnek az egyik célpontja a Le Mans Classic.
A cikk elolvasása előtt hangolódj rá a zenés kis videóval amit róla készítettem:
Miért a Le Mans Classic?
Elsőre mindenkinek a Festival of Speed ugorhat be, mint hasonló rendezvény, vagy kicsit közelebb, a Red Bull ringen is szokott lenni classic esemény. Illetve ami még európában népszerű az a Concorso d’Eleganza Villa d’Este a Como-i tónál, de az inkább kiállítás / találkozó jellegű, vagy az Ultrace Lengyelországban, ami szintén egy más stílust képvisel. Habár idén pont ott volt egy Sauber C9.
Le Mans mellett talán az szólt, hogy azt reméltem itt kapom meg a leginkább azt, amit a 2019-es Hungaroring Classic-on. Emellett az időpont is jó volt mindhármónknak, és azért az éjszakai versenyek is elég látványosak. Ettől függetlenül a bakancslistán még rajta van a többi.
A rendezvény koncepciója az volt, hogy 5 osztályra, „Grid”-re osztják a versenyeket, ezek nagyjából 10 éves korszakokat ölelnek fel a 70-es évektől a 2010-es évekig. De ezeken kívül volt külön GT3, Porsche Classic Cup, Nascar verseny illetve rövidebb bemutatók, mint a 787B vagy a Porsche 917 parádé. Emellett a pálya környékén is mindig történt valami. Voltak koncertek, break tánc bemutató, zenés táncos előadások stb. Plusz a Bugatti circuit körül klubparkolókat alakítottak ki, de ha mindez még nem lenne elég, a jeggyel a múzeumba is bemehettél, vagy átmehettél a déli kapuhoz ahol historic gokart bemutató volt.
Ez így felsorolva fel is idézi bennem, hogy mennyire sok volt ez az esemény. Ja, és azt említettem, hogy kismillió boltban tudtál modellautókat vásárolni, vagy ruházatot, műhelyfeszerelést, merchandise termékeket, versenyruhát meg mittudoménmit. És valószínüleg bármikor is fejezem be a felsorolást, akkor is kihagyok valamit. Ja, festményeket, posztereket is vehettél. Na jó, abbahagytam.
Az egész buli 4 napos volt, alapvetően egy nulladik nappal, amire természetesen kimentünk, és milyen jól tettük. Ekkor vágott arcon a valóság, hogy ez mennyire sok, így több dolgot letudtunk a 0. napon. Bejártuk a paddockot és a pálya környékét, hogy honnan lesz majd érdemes nézni a versenyeket, hol találunk majd mosdót, ivókutakat és büféket. Majd bementünk a múzeumba is, bal oldalt a képekre kattintva azt láthatjátok.
Felsorolni nem fogom a nevezőket, erre a célra tökéletes a Le Mans Classic hivatalos weboldala.
A Grid-ek és Support versenyek dióhéjban:
Grid 6:
1972-81 közti prototype illetve GT korszak. A hosszútávú versenyzés rohamosan kezdett fejlődni ebben az időszakban, megjelentek a turbómotorok és a fejletebb aero eszközök / formák. GT oldalon pedig a Porsche és a Ferrari dominálta ezt a korszakot. A 935 egy nagyon jellegzetes típus a korszakból, aminek a 930 utcai változatát becézik Slant nose-nak a bukólámpái miatt. 1980-ban Jean Rondeau a saját nevét viselő autóval nyerte meg a 24 órást, ami mái napig egyedi Le Mans történetében. Ez a korszak gyakorlatilag a Group C elődje volt.
Grid 7:
1982-93 – Group C, a kedvencem. Ebben a korszakban a fejlődés egy másik irányt vett: A folyamatos teljesítmény növekedés helyett az autók finomhangolásán, jobb aerodinamikán, kevesebb fogyasztásán lett a hangsúly, mivel ezek kulcsfontosságú részei a hosszútávú versenyzésnek. Jaguar XJR-9, Sauber C9, Nissan R90CK, Mazda 787B, Porsche 962 – rengeteg legendás autót adott nekünk ez a korszak.
A Mazdáról pofázok eleget, úgyhogy most a Nissant emelném ki a felsoroltak közül. A 1990-es verseny kvalifikációján Mark Blundell-el a kormány mögött az autónak tönkrement a wastegate szelepe és zárva maradt. A 3.5 literes twin turbó V8-as motor így kb 1100 lóerős lett, és Mark így tolta le a kört. Mindezt egy manuális H váltóval, zéró segítő elektronikával, hátsókerék hajtással.
Ha ma csak egy videót nézel meg, az ennek a körnek az onboard felvétele legyen:
Mark ezt nyilatkozta a kör kapcsán:
„Every input was pure relfex – things were coming at me everywhere I looked. For about 50 percent of the lap I felt like I was on the verge of a massive accident.”
Illetve ebben az időszakban került beépítésre a két sikán a Mulsanne egyenesbe 1990-ben, ugyanis 1988-ban a WM Peugeot „Project 400” programja során Roger Dorchy 407 km/h-s hivatalos végsebességet ért el rajta, és itt több biztonsági kérdés is felmerült. Egyébként sokan azt hiszik, hogy konkrét baleset váltotta ki az egyenes felszabdalását, de valójában a FISA (FIA elődje) hozott olyan döntést, miszerint egy versenypályán sem lehet 2km-nél hosszabb egyenes, így ha a Circuit de la Sarthe meg szerette volna szerezni a pályalicencet, kénytelenek voltak beépíteni a 2 sikánt a kb 6 kilóméteres egyenesbe.
Egy kisebb galéria a Group C-ről:
Grid 8:
Proto & GT 1994-99
A GT autók szépen felzárkóztak a prototípusokhoz ebben a korszakban, és ez leginkább róluk szólt. 1995-ben a McLaren első szerepléseként meg is nyerte a versenyt, de a McLaren F1 GTR-en kívül olyan típusokat adott nekünk ez az időszak mint a Porsche 911 GT1 vagy a Mercedes CLK-KM. Ezeknek az utcai változatai nagyon kis példányszámban készültek, és nem túlzás azt állítani róluk, hogy rendszámos versenyautók.
Grid 9:
Proto 2000 – 2005
GT 2000 – 2010
Az Audi élretörése jellemezte ezt a korszakot, amit az R8 LMP-vel értek el, de GT fronton most is rengeteg ikonikus típust kaptunk mint például a Ferrari F430 GTC Evo, a Porsche 997 GT3 RSR de volt itt a mezőnyben egy Spyker C12 is. Ezek azért már ismerősebb formák, ezek szinte a magyar autópark átlagéletkorával egyeznek meg.
Grid 10:
Legends of Le Mans
LMP1 2006 – 2012
LMP2 2006 – 2015
GTE 2011 – 2020
Ez a legfiatalabb széria, aki követi a Le Mans-i 24 órást azoknak ismerősek az autók. A prototípusok tovább finomodtak, egyre gyorsabbak és hatékonyabbak lettek, illetve megjelentek a dízel motorok. Valószínüleg aki az esemény Classic részéért ment, ezt élvezte a legkevésbé, de mellette szóljon az, hogy ezeket az autókat nem féltették, és azért látványos volt.
Support versenyek:
Porsche Classic Cup, Berlinetta Challange, GT3 Revival és Nascar. Ezekről sokat nem írnék, pontosan az, ami a nevükben van, jó volt őket is látni, én a GT3 autókat is nagyon szeretem, Nascart pedig még nem is láttam élőben. A Nascar nekünk európaiaknak mindig egy ilyen távoli értelmezhetetlen amerikai hülyeség mint lőfegyvert vásárolni a Walmartban, pedig tényleg igaz, hogy élőben azért elég impozáns amikor ez a rengeteg V8 egyszerre elszáguld a pofád előtt.
Little Big Mans:
Cukiság a köbön!!! Egészen kicsi gyerekek „versenyeznek” valós versenyautók kicsinyített replikáival, rendes Le Mans-i starttal. Nyilván az egész jelképes, nem is mentek teljes kört, illetve az autók sem különösebben gyorsak, de azért ettől elolvadt a teljes lelátó. Milyen menő emlékeik lesznek ezeknek a gyerekeknek! Bezzeg rólam csak olyan fotó van amin sarat eszek. Kinek mi jutott.
Utoljára egy személyes sztori:
A nulladik napon, ahogy megérkeztünk, a bejáratnál pont egy piros 350z állt meg. Ráadásul a faceliftes, pont mint az enyém. Imádom az ilyen véletlen egybeeséseket, oda is mentem a tulajhoz váltani pár szót, aki nagyon örült egy márkatársnak. Elmondta hol parkolnak a saját kis klubjukkal, amit 2 nap múlva meg is találtunk. Egyszer még sikerült összefutni a paddockban, ahol tudtunk egy kicsit beszélgetni, kiderült hogy Le Mans-tól nem messze van a klubjuk, adott is egy névjegykártyát és elmondta, hogy minden évben május végefele szerveznek egy japán autós eseményt, ahol szivesen látnának. De hozzátette, hogy bármikor beugorhatunk „Just call the number and coffee will be ready.”. Sajnos nem volt időnk a kintlétbe még ezt is belepréselni, de komolyan gondolkodom rajta, hogy jövőre meg kéne látogatni a rendezvényüket.
Egyébként mindenki nagyon kedves volt, a szervezők is, az árusok is, nagyon jól éreztük magunkat. Ha meg kéne fogalmazni valamiféle kritikát, az talán annyi lenne, hogy jó lett volna ha a hangosbemondóba nem csak franciául beszélnek, mert így lemaradtunk például arról, amikor Yojiro Terada 787B modellautókat dedikált, vagy amikor több mint 1 órás késésben volt a program, és azt hittük elmarad a Porsche paradé, ezért lementünk a pálya mellől. De így is elkerülhetetlen volt, hogy lemaradjunk dolgokról, mert egyszerűen sok volt az egész. Mások azt kritizálták, hogy lehetett volna több régebbi széria, akár az 50-60-as évekből. Nem tudom ezért bántani őket, viszont azt sem tudom, hogy ennek milyen akadályai vannak, mivel egyre többet érnek azok az autók és mint láttuk, a 787B vagy a 917-es Porschék sem versenyeztek, csak néhány óvatos kört mentek. Szóval fene tudja. A fiatalabb autókkal legalább bátrabban csapatták.
Az egyéb kiállított / parkoló autókra nem tudok már kitérni, mert sose lenne vége a cikknek, de itt egy galéria belőlük:
Mindenesetre a végszó az az, hogy számunkra az esemény fergeteges volt, és most írás közben is, ahogy újraélem az eseményeket, libabőrös leszek. Aki teheti, látogasson el egyszer!