Sokat gondolkoztam rajta hogyan is kezdjem el ezt a cikket, de hogy ti is átérezzétek a „szenvedésem” inkább nem színezem ki.
2023 január 15.-én valahol Németország hegyeiben valóra váltottam egy gyerekkori álmom és megvettem az első hátsókerék meghajtásos japán autóm, ami ebben az esetben egy 2007-es Mazda RX-8 volt fekete fényezéssel és szintén fekete bőr belsővel. A próbakör már viccesen indult ugyanis sosem vezettem még Wankel motoros autót ráadásul a gép öreg nyári gumikon állt. Hiába ciki, de az első három elindulási kísérletnél lefulladt a motor, de mentségemre legyen a kuplung már nem volt a csúcson. Mint ne mondjak rögtön beleszerettem hiába nem tudtam jól meghajtani, annyira megtetszett az autó, hogy bármiféle háttértudás nélkül az autó szívéről fejest ugrottam bele és már Rotary tulajdonosként távoztam.
Ez eddig mind szép és jó, de tudjuk az élet nem habos torta és ennek bebizonyítására február 4.-én hajnalban balesetet szenvedtem az autóval. Még mielőtt elkezdtek sajnálni hozzá kell tennem, hogy az úti körülmények nagyon rosszak voltak (hideg, vizes és sáros) én pedig ugyanazokon az öreg nyári gumikon hajtottam a kétrotorost. Egy elég széles kanyarban elvesztettem az autó hátulját és annyira meglepetészszerűen ért, hogy esélyem nem volt korrigálni. Az autó befordult és a bal elején sarkával elkaptam egy elég emberes bokrot, amiről gellert kapott az autó és hátrafelé becsúsztam az árokba és a biztonság kedvéért beékelődtem egy kis fa alá is. Ez durvábban hangzik, mint amilyen valójában volt és elsőre kinézett ott akkor. Légzsák nem nyílt a motor sem állt le és szerencsére én is megúsztam bármiféle sérülés nélkül, legalábbis testi sérülés nélkül. Mikor sikerült kimásznom az autóból és láttam mi történt a legrosszabbra gondoltam, ennek annyi totálkár. Féltem mi lesz, ha kijönnek a rendőrök ugyanis az autónak nem voltak akkor még osztrák papírjai és nem az én nevemen volt bebiztosítva. Az egyetlen, amit fel tudtam mutatni az egy adás-vételi szerződés. Ezekkel nem volt baj, kihúzták az autót az árokból és elvitték apukámhoz, ahol először letakarva a tél végét várta.
Mikor kezdett jobb idő lenni és lehetett kint dolgozni neki ugrottunk felmérni a kárt és bevásárló listát írni. Az elején minden karosszéria elem cserére szorult plusz a jobb tükör. A fedél alatt elbúcsúztunk egy olajhűtőtől és a vízhűtőtől is. Rengeteg apró kis alkatrész kellett még, de ezek voltak a legfontosabbak. Maga a váz is sérült egy kicsit a becsapódástól, de nem volt menthetetlen. Amíg apukám a vázat szakszerűen kalapáccsal formába hozta én addig alkatrészek után mentem és fényeztem a kocsi elemeit. Június 1.-én már újra rendszám volt az autón és akkor már az időjárás is nekem kedvezett. Amikor csak tudtam hajtottam az autót és próbáltam felépíteni újra a bizalmat felé. Eleinte féltem még kicsit hiszen az első balesetem volt életemben és saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez az autó tud máshogy is viselkedni, ha nem jól van használva. Ennek ellenére nagyon jó volt újra menni vele és új élményeket szerezni.
De ahogy mondtam az élet nem habos torta. Június 26.-án munkából szerettem volna hazaindulni a drága Mazdával de ő még maradni szeretett volna. Hiába indítottam nem akart bepöccenni. Jó pár próbálkozás után pedig megjelent a kis tengeralattjáró a műszerfalon. Itt még nem volt akkora pánik mert nem most láttam először és nem kötelező valami fatális dolognak lennie. Kiolvastuk a hibát és a drága Katinkára aka. Katalizátorra panaszkodott. Hazahúztuk az autót hozzám a mélygarázsba és rendeltünk bele egy újat. Mikor ki szerettük volna cserélni akkor tűnt fel nekünk, hogy a megszokott semennyinél kicsit több víz van a kipufogóban. Na itt már volt pánik. Mikor apukám diagnosztizálta a szekeret „hengerfejre” először nem tudtam, hogy hogyan tovább. Utólag kiderült, hogy egy tömítés átszakadt és hűtővízzel átmostam az egész égésteret, de ennyire ne ugorjunk előre. Próbáltam valami megoldást kitalálni, ami nem kerül egy zsák pénzbe hiszen most költöttem egy csomót az autó rendberakására.
A következő sorok csak erősidegzetűeknek! Az első briliáns ötletem az volt, hogy megválok a Rotary-tól és helyettesítem egy dugattyús motorral. Ezzel az ötlettel felkerestem a TÜV-t hogy ők mit szólnak hozzá. A válasz nagyon rövid volt: 20-28 ezer Euro mire bepapírozzák minden teszttel együtt és ebbe még nincs benne maga a motor vételára. Megköszöntem a segítséget és távoztam. A másik ötletem az volt, hogy majd én rendelek a Mazdától egy új motort és nincs zsákbamacska. 6800 Euro és fél év szállítási idő. Szerintem tudjátok, hogy mi volt a reakcióm. Nem maradt más hátra, minden Wankel tudás nélkül motort ki és mentsük meg. Összeszedtem az internet összes Rotary összeszerelős videóját magyarul, angolul és németül. Kikerestük az összes rajzot, amit csak találtunk a motorról és az autóról és neki indultunk újra apukámmal rendbe rakni az autót.
December 14.-én a pácienst átvitték a garázsunkba, ahol rögtön el is kezdtem szétszedni a motorteret. Leadtuk a rendeléseket és közben kikerült a motor. Sokkal jobb állapotban volt, mint gondoltuk, aminek természetesen örültünk, de mivel még sosem foglalkoztunk ilyen motorral én pedig még motorral egyáltalán nem így nem bíztunk semmit a véletlenre és minden gyanús alkatrészt kicseréltünk, átnéztünk és szépen kitisztítottunk mindent. Tudom, hogy senki nem fogja elhinni, de a motor visszakerült a helyére és egyetlen egy csavar sem maradt meg. 2024 március 18.-án este újra felüvöltött a szörnyeteg és hihetetlen érzés volt, hogy egyáltalán sikerült. De! Igen már harmadszorra is, az élet nem habos torta. A motor gyönyörűen járt, de azért voltak az autónak még panaszai. A kormány szervo nem volt toppon és az egyes lambda. A szondát még megértem hiszen víz volt a kipufogóban szóval azt ki is cseréltük gyorsan na de a szervokormánnyal, ami ebben az autóban amúgy is elektromos mi történt hirtelen? Ez volt az a kérdés, ami végig kísért minket március végétől egészen kb. novemberig. Az autóvillamosságban kevésbé vagyunk otthon, mint a mechanikai dolgokban így elég hamar a képességeink határára értünk. Mindent, aminek csak köze van a kormányzáshoz végig mértünk, ellenőriztünk és próbáltunk.
Egyszerűen nem találtuk a hibát és a laptop szerint minden rendben volt. Ez annyira idegesített, hogy egy ponton azon voltam, hogy rakjuk valahogy össze és mehet a használt piacra. A mai napig nem vagyunk biztosak abban, hogy mi a hibája, de viszont sok apróbb hibát megjavítottunk már ami okozhatta a fennakadást és már nagyon közel járunk ahoz hogy újra megfelelően működjön. Ha egyszer sikerül feltámasztani akkor leírom egy külön cikkben részletesebben ugyanis tanulságos sztori. Az RX-8 jelenleg (2024 12. 28.) a garázsban pihen várja, hogy megjavítsuk a kormányzását, illetve még 2 kormányösszekötő és egy szíj is van már neki félrerakva. Egyelőre majdnem gyári állapotban van kivéve az állítható felfüggesztést, utólag beépített óracsoportot és a klíma kihajítását. Vannak még terveim az autóval a jövőre nézve és tény, hogy kívül-belül van még rajta munka bőven, de akkor is az enyém, sok mindenre megtanított és sok érdekes és boldog élményt is szereztem vele annak ellenére, hogy egy kicsit savanyú utóíze van ennek a cikknek. Remélem lesz alkalmam megosztani veletek a project folytatását, de akár vizuálisan is megtudjátok nézni a Youtube-on. Köszönöm, ha végig olvastad és sok baleset mentes kilométert és rengeteg kompressziót kívánok.
