Szóval… eljött az idő. Régóta terveztük, beszéltük, álmodoztunk róla, aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy úton vagyunk a Nürburgring-re az RX-8-cal. Lábon. Mert a tréler az ugye full b*zis lenne. Az autó fel van készítve, mi baj lehet?
Semmiség, csak a világ egyik legveszélyesebb versenypályájáról van szó, ami amúgy egyirányú fizetős közútnak minősül Touristenfahrt ideje alatt. Nem láttunk még elég crash compilation-t az interneteken…
Nagykanizsa – Nürburgring, 1076 km…
Éjjel 2:30, megszólal az ébresztő, öltözés, indulás a műhelybe a kocsiért. Természetesen olajak előre bekészítve, 3-3 liter, hátha mindre szükség lesz.
Még épp csak elindultam összeszedni az útitársam, de már láttam, hogy kint állnak a kékek… Na mondom gyorsan vége lenne ennek a karikának, ha most megállítanának. Kagylóülés, 4 pontos öv, gyorscsatis kormány és egyéb finomságok…
Szerencsére az előttük lévő kereszteződésnél még le tudtam fordulni, és kertek alatt érkeztem meg.
Gyors tankolás, olajszint ellenőrzés és már fent is voltunk az autópályán. A GPS azt mondta, hogy 1076 km és kb. 11 óra. Ebből 60 km az, amit nem autópályán kellett megtenni, szóval elég eseménytelen volt az út. A szlovén–osztrák határon egészen gyorsan haladt a sor. Ugye nem kell mondanom, hogy kiket állítottak meg először? Hát persze, minket.
Néni morcosan néz, kéri a papírokat. Már nyújtom is, közben kérdezi:
– Arbeit?
Legjobb német tudásom szerint válaszoltam:
– No, we go to the Nürburgring!
Erre csak elmosolyodik, papírokat már el sem vette:
– Dann gute Fahrt!
Innentől kezdve nem nagyon történt semmi izgalmas az úton, azon kívül, hogy kiderült, hogy tud ez az autó 10 liter alatt is fogyasztani, ami azért lássuk be, elég meglepő. Tehát sikerült átmenni Szlovénián és Ausztrián úgy, hogy nem kellett megállni. Az első tankolásra Németországban, 550 km megtétele után került sor. Sajnos autópályán, de nem akartuk már jobban kicentizni.
Körülbelül még olyan 300 km-re voltunk, amikor gyanúsan sok E36-E46-E92-es BMW-t láttunk tréleren egymás után (nem, nem volt csapágyas egyik sem). Amikor elhaladtunk mellettük összenéztünk, dobtuk egymásnak a 👍🏻-ot és tudtuk, hogy pontosan ugyanoda tartunk.
Éééés végre vége lett az autópályás szakasznak, ismét felvillant a szegénységjelző. Újabb tankolás. Örömmel konstatáltuk, hogy az átlagfogyasztás semmit sem változott. Tehát kb. 2 teli tankból megjártuk az utat 110-130 km/h-s tempó mellett. Nem a legkényelmesebb több, mint 1000 km-t levezetni egy Bride-ban, miközben a kipufogó sem arról híres, hogy halk lenne, de mindent összevetve, sokkal rosszabbra számítottunk, mint amilyen valójában volt.
Wimbach – nem a világ közepe, de majdnem
A szállásunk egy apartmanház volt Wimbachban, ami nagyjából 10-15 percre található a Ringtől. Csendes, nyugodt kis falu. Tökéletes választás, hiszen beindítod, bemelegszik amíg odaérsz és már mehetsz is pályázni. Délután 3 óra körül érkeztünk meg, kis pihenő, de nyilván nem tudtunk a seggünkön maradni, szóval a jó fél napos trip után elindultunk megnézni, hogy hova is jöttünk, hiszen 17:30-kor nyitott a pálya és aznap még mindenképp fel szeretünk volna menni. Óriási szerencsénk volt, végig 15 fok körüli hőmérséklet és többnyire napos idő.
Már az odafele vezető út is megért egy misét. Kanyargós erdei utak, minden második háznál valami sportautó parkol az udvaron, a nyugdíjasok sem megvető pillantással néznek a meglehetősen hangos autódra, hanem mosolyognak és bólintanak. Látszik, hogy itt a környéken minden erről szól.
Beálltunk a sorba. Elég hosszúnak tűnt, de kinyitották a sorompót és tök hamar bejutottunk.
Jegyvásárlás
Két opció létezik:
– Sorban állsz a pénztárnál és megveszed a Green Hell Card-ot, amire tetszőleges mennyiségű összeget tudsz feltölteni, attól függően, hogy hány kört szeretnél majd autózni.
– Regisztrálsz a nuerburgring.de-n, és hozzáadsz szintén tetszőleges mennyiségű összeget a profilodhoz. Azt nem tudom, hogy a fizikai kártyás verziónál is működik-e (gyanítom igen), de itt van egy bónusz rendszer. Minél nagyobb összegért vásárolsz, annál többet kapsz vissza GHC (Green Hell Credits) formájában, amit utána le tudsz autózni. Erről bővebben itt olvashatsz.
Mi az utóbbit választottuk, hogy elkerüljük a sorban állást. Ilyenkor belépve a profilodba látsz egy QR kódot, amit a sorompóknál csak le kell csippantani, és mehetsz is.
Hétfőtől csütörtökig 30 EUR, pénteken és hétvégén pedig 35 EUR egy menet.
Azt hiszed, hogy ismered a pályát? Aha…
Nordschleife – 20.832 km, 73 kanyar, 300 méteres szintkülönbség
QR kód, sorompó nyílik, start. Felejtsd el, amit eddig gondoltál a pályáról a játékok alapján. Szerintem már több ezerszer végigmentem rajta Forzában, Gran Turismo-ban (tudom, egyik sem szimulátor), ismertem minden kanyart – de élőben elsőre ez egy teljesen más dimenzió.
Minden gyorsabb, keskenyebb, meredekebb, közelebb van. A testedre ható G-erőkről ne is beszéljünk…
Újoncként természetesen óvatoskodtam, ismerkedtem a pályával, próbáltam feldolgozni, hogy amúgy hol is vagyok. Az RX-8 egy meglehetősen gyenge autó ide, különösen a hosszú egyenesekben és az emelkedőkön érződik rajta. A lassú, de a tempósabb kanyarokban is beton stabilan lehet tartani az íveket akár anélkül, hogy leszállnál a gázról, ezzel jóval erősebb autókat pusholva.
Van egy ilyen aranyos kis szakasz, a Fuchsröhre. Az első meglepetés itt ért minket, a Racebox szerint 182 km/h-val közelítettük meg a völgy alját, ami után egy hirtelen emelkedő kezdődik. Idáig végig mosolyogtam, na de innentől… Hirtelen egy furcsa érzés fogott el, ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy hullámvasúton ülnél. Kicsit a féktávon gondolkodnom is kellett, mert baromi váratlanul ért. Ezek azok a szintkülönbségek és G-erők, amire semmilyen szimulátoros gyakorlás nem fog tudni felkészíteni és még csak a pálya harmadánál járunk.
A többi híresebb szakasz, mint a Flugplatz, Schwedenkreuz, Karussell, YouTube-kurve és Pflanzgarten-sprung pedig feltették a i-re a pontot. Sikerrel teljesítettük az első kört, nem csúsztunk le a pályáról, nem csapódott belénk senki és a technika is bírta. Királyság.
Csütörtökön 3 kört autóztunk a 2 órás nyitvatartás alatt. Szerintem így is kimaxoltuk ezt a napot a fél napos ideúttal együtt, szóval körülnéztünk még egy kicsit a parkolóban, aztán irány a szállás, jöhetett a jól megérdemelt szunya.
Fedezzük fel egy kicsit a környéket
Pénteken szintén csak 17:00-kor nyit a Ring, szóval gondoltuk, hogy körbenézünk, úgyis el kell menni tankolni, MEGINT. Kerestünk egy önkiszolgáló autómosót, hogy nézzünk már ki valahogy a parkolóban. Nem nagyon találni hasonlót, konkrétan egy darab ilyen mosó van 20 km-es körzetben, a többi mind gépi. Azt meg ugye nem szeressük… Pár euróból leverettük az autót és kezdjünk akkor a híres, ED-Tankstelle Döttinger Höhe-nél. Már ahhoz is sorban kellett állni, hogy a guminyomással tudjak variálni, rengetegen vannak a kúton és a kút mögötti parkolóban is. Telelőttük, megálltunk hátul nézelődni.
Kicsi ez a világ, jön oda haveromhoz egy magyar srác: „Baaszki… Hát te meg mit keresel itt?„
Kiderült, hogy az Abarth-os csoportból ezer éve ismerik egymást és pont erre jártak autóvásárlás céljából, tehát egyértelmű, hogy nem hagyhatják ki a Ringet. Ők egy GR Yaris-al voltak. Később sikerült eltöltenem egy kellemes kört a jobbegyben. Jó kis gép na.
Délután még meglátogattuk a már említett YouTube-kurve-t és Breitscheid-ot. Itt nap közben csomó márka kihozta a gépeiket tesztelni. Lamborghini, Lotus, Lexus, Mercedes, de akadtak totál felismerhetetlen kínai vasak is, amikről fogalmam sincs mik lehettek.
Később összefutottunk egy R3-al, dumáltam is a tulajjal Tobyval. Nem az első RX-e és kiderült, hogy napi használós is ráadásul. 170.000 km körül jár már az eredeti motorral. Beszéltük, hogy később majd összefutunk a parkolóban és akkor visz majd egy kört, meg én is őt. Ebből sajnos nem lett semmi, pályazáráskor találkoztunk, csak már autó nélkül jött. Meséli, hogy a benzinkúton megadta magát a technika és nem indult el többet. 🙁
A szombati nap volt a legtartalmasabb, rettenetesen sokan voltak, de ahhoz képest még mindig azt mondom, hogy teljesen jól el lehetett férni a pályán, nem volt tömegnyomor, viszont ezen a napon volt a legtöbb baleset… Rossz látni, hogy pár felelőtlen sofőr, akik vérre mennek, azok a sajátjuknál lényegesebben drágább autókat vágnak nullára, csak mert ők meg akarják mutatni, hogy le tudnák nyomni a drágább technikát. Különösen a britekkel kell vigyázni, ők azok, akik nem nagyon tudnak még a pályán sem helyezkedni és a legfelelőtlenebbek. Legalábbis ez a személyes tapasztalat.
Na de a lényeg, ezen a napon éreztem a legjobban az összhangot, az időjárás is nekünk kedvezett, tökéletesség.
Onboard
A 3 nap alatt kb. 6-7 autót (új M3/M4-ek, GR Yaris, Cupra, TT) vágtak totálkárra, emiatt rengeteg sárga is volt, szombaton még 1 órára le is volt zárva teljesen minden, tehát esélytelen, hogy ennyi autó és szituáció között egy tiszta kört is tudjon menni az ember.
Teljes mértékben meg voltam elégedve az autóval, egyedül a gumi oldalfalának a merevsége volt az, amit gyengepontnak éreztem, de a futómű az tudta, nagyon is. Nem véletlen van rajta a B8 gátlókon, hogy a Nordschleife-n tesztelték.
Ez volt az utolsó (12.) és egyben legtisztább körünk. Van még benne bőven, egy-két helyen a kevés bátorság, máshol pedig a többiek miatt. Franz Hermann valószínűleg ezzel is becsúszott volna bőven 8 perc alá. Szerintem tökéletes zárása volt a hosszú hétvégénknek.
Parkoló check
Az autók 90%-a ki van pakolva, be van csövezve, dupla kagylóülés, valami motorsportos matricázás… És kábonfájbááá, minden mennyiségben. Millió képet tudtam volna még csinálni, de inkább ott akartam lenni és élvezni ezt a kevés időt, amit itt töltünk.
Ez nem csak egy pálya – ez egy életérzés
A legjobb az egészben, hogy mindenki ugyanazért van ott: az autózás szeretetéért. Az egész környék úgy néz ki, mintha csak sportautókkal lenne tele a világ. Lazán csordogálsz végig a szerpentineken, majd egyszer csak a visszapillantóban azt látod, hogy két 911 GT3RS tandemdriftelve jön felfele mögötted a hajtűkanyarban… Úgy érzi magát itt az ember, mintha a Forza Horizon elevenedett volna meg körülötte.
A parkolókban, a benzinkúton, még a pékségnél is ott áll valami beteg gép, amit eddig csak YouTube-on láttál.
És a végén? Fülig ért a szánk
Ez a pár nap tényleg életre szóló élmény volt. Nem nyertünk semmit, nem mentünk rekordidőt, de megéltük, amit eddig csak képernyőn láthattunk.
És tudod mit? Lehet, hogy nem az RX-8 a leggyorsabb vas itt, de mosolyt csal az arcodra minden egyes kanyarban – és végső soron ezért jöttünk.
És ha már kötelező kép
Van egy ilyen oldal, hogy racetracker.de. Itt minden nap végén kb. azonnal felkerülnek a pálya szélén álló fotósok által készített képek. Rengeteg van, alig tudsz választani. Gyönyörűen le lehet szűrni napokra, órákra, helyszínre, márkákra, autó színére, sőt még a rendszámra is, így elég könnyen megtalálhatod magad az akár több százezer kép között.
Egy darab kép olyan 10-20 EUR között mozog. Vannak nyersek, nagyon igényesek és agyonfilterezett verziók is, így mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelőt.
Van még egy kötelező elem. Mégpedig ez… a bizonyítéka annak, hogy itt is voltunk.
Nézzük a károkat
Minden nap teli tankkal mentünk fel és 3 kör után pontosan 1/3 tank hiányzott. Szóval kb. 20 liter fogyott el 60+ km-en. Kiszámolhatjuk, de felesleges.
Nem volt hely sajnos elhozni a semi-slickeket, és nem akartunk kopott gumin még több, mint 1000 km-t levezetni hazáig, tehát maradt az utcai verzió, a Continental Sportcontact 7. Van már benne 4 Pannónia-ring, nagyjából 10.000 km, a mostani 12 kör Nordschleife és -2 fokos kerékdőlésen megyek. Nagyon bírja.
Féktárcsák sima utcai TRW-k, viszont a fékbetétet a legutóbbi pályanap után nyugdíjaztam, mert felkenődött a tárcsára. Most Powerstop Extreme Z26 karbon-kerámia betéteket raktam rá körbe. Azt mondták, hogy zabálni fogja a tárcsát, én viszont ennek semmi jelét nem látom, pedig itt aztán kapta az ívet rendesen. Az első pár kanyarban féktávon kicsit darabosabb volt hidegen, 6-7. kanyarban már harapott. Csak ajánlani tudom, akár ezzel a TRW tárcsa kombóval is.
2700+ km, hiba nélkül teljesítve. Azért a következő napokban ledobom az olajat és megmérem hány bar kompresszióba került ez a karika… 🙂
Egy kis matek
Ha esetleg Te is kacérkodsz a gondolattal, hogy egyszer ellátogatsz a ide pár körre, akkor itt van egy kis segítség, hogy mivel érdemes számolni. Nem egész 4 napos kiruccanás volt, csütörtöktől vasárnapig.
Szállás:
– Wimbach (3 éjszaka, 2 főre): 176 EUR
Üzemanyag:
Ezeknél a németeknél mindenhol csak 98 Super van, szóval az került bele. Na jó, van még 102+ is, de azt kicsit indokolatlannak tartottam volna. Cserébe az biztos, hogy olcsóbb, mint itthon, mert kerek 2 EUR volt literje.
– 1. 120 EUR (autópályán)
– 2. 87 EUR
– 3. 60 EUR
– 4. 68 EUR
– 5. 52 EUR
– 6. 90 EUR
– 7. 34.486 Ft
Az olajokat direkt nem számoltam bele, de abból is elfogyott 1,5 liter motor és 2 liter premix.
Útdíjak:
Szlovén matrica: 16 EUR
Osztrák matrica: 12 EUR
Osztrák alagútdíjak (oda-vissza): 37 EUR
Pályázás:
12x mentünk, csütörtökön és pénteken 3-3, szombaton 6 kört.
– GHC – 363 EUR
Összesen: 1081 EUR + 34.486 Ft + kaja + matrica, pulcsi, sapka… 🙂
Szóval durván fél millió forintos költséggel lehet számolni, ha ketten egy hasonlóan fogyasztó autóval ennyi kört mentek, mint mi.
Egy biztos, megyünk jövőre is! Már számolom a napokat… 🙂