Esküszöm, hogy eladom!
Az első bukás után hagytuk abba a története szóval itt is folytatjuk. Egy 15 pontból álló listát kellett (volna) ledolgozni. Elég sok dolog megkérőjelezhető volt, de ebbe nem is mennék bele olyan mélyen. A lényeg az, hogy a fontosabbakat megcsináltunk, de ezúttal elvittem egy Mazda szalonba mivel ott már elég jól ismertek.
Először el se akarták vállalni az autót, de sikerült rábeszélnem őket. Természetesen megkapták ők is az eredeti listát szóval mínuszból indultam. Ők is felírtak még kiegészítéshez még megkérdőjelezhetőbb dolgokat és azért itt már kezdtem elveszíteni a türelmem. Csak hogy megértsétek, hogy miért felírtak nekem olyat pl. „Hiányzik a motorfedél”. Igen a műanyag fedél, ami kb. csak egy dísz, de szerintük a hiánya miatt hangosabb az autó. Én ezt nem szeretném kommentálni.
Így bukott meg az autó másodszorra is. Közben megismertem egy helyi srácot, akinek szintén egy RX-8-a van méghozzá egy Koru edition. Ő ajánlott nekem egy másik Mazda szalont, ahol őt már többszörösen átengedték műszakin úgy, hogy az autója nem volt teljesen hibátlan. Igazából már nem tudtam, hogy mitévő legyek mert a Rotary találkozó is közeledett, amiről már írtam itt.
2 bukás után már nem volt túl sok kedvem és motivációm, de muszáj volt végig csinálni. Elmentem kértem időpontot és mondtam, hogy szeretnék ott lenni amikor vizsgázik az autó mert unom, hogy baromságok miatt bukik meg az autó. 3 nappal a találkozó előtt volt a vizsga időpont. Addig a maradék dolgokat kijavítottuk és felkészítettük az autót a vizsgára.
Tényleg 3 a magyar igazság?
Június 26 csütörtök reggel 8 óra. Megjelentem az autóval a nagy napra. Nem kell mondanom, hogy nagyon ideges voltam hiszen a találkozóra már jelentkeztem és igazából már csak vezetni akartam az autót semmi más nem érdekelt. Egy kis ablakon pont ráláttam az autóra folyamatosan fel leemelgették járkáltak alatta meg körbe körbe. Nem tudtam, hogy mire véljem ezt de próbáltam nyugodt maradni és a haverom is mondta, hogy nem lesz semmi baj le fog vizsgázni.
Olyan fél 9 körül kijött a szerelő és kérdezte, hogy tudom e, hogy miért villog a check engine. Itt elmagyaráztam neki, hogy valószínűleg a gyújtással van valami, de egyszerűen nem birok rájönni, hogy mi mivel most cseréltem mindent újra. A műhelyfőnök rendes volt mondta, hogy most kivételesen eltekintenek felette mert amúgy rendben volt az autó. Igen! Végre megkapta a műszakit az autó. El se hittem. Ha belegondolok amióta nálam van az autó alig vezettem. Rögtön a baleset utána volt egy kis időm élvezni az autót aztán megállt és azóta csak szereltük.
Ez most tényleg megtörtént?
Ott állt az autó érvényes műszakival rendszámmal és járó motorral. Hihetetlen volt. Kezdésnek teljesen jó volt a Rotary Meet amiről tudtok olvasni itt a blogon szóval azt most átlépném. Tény, hogy nem tökéletes az autó, de folyamatosan dolgozom rajta, hogy az legyen és vannak még dolgok tervben és folyamatban is. Nem a legszebb és a leggyorsabb, de viszont nagyon büszke vagyok arra, hogy majdnem, hogy Rotary és RX-8 ismeret nélkül sikerült kétszer is visszahozni a halálból az autót és most teljesen legális és működőképes állapotban van.
Amikor ezt írom már 1000 megtett kilométer után vagyunk és az autó gyönyörűen teljesít. A motor teljesen egyenletesen jár és erős nincs hibakód semmi villogó jel a műszerfalon. A találkozón beszélgettem a német wankelshop tulajával és ő adott egy tanácsot, hogy kalibráljam újra a főtengely jeladó szenzort és valószínűleg megoldódik a problémám. Láss csodát tényleg. Egy nagyon egyszerű és gyors folyamat és nincs több villogó tengeralattjáró.
Mégis csak van Happy End?
Sajnos vagy nem, de elérkeztünk ennek a fázisnak a végéhez. Most arról szól a maradék idő, hogy hajtom az autót és végre élvezhetem a munkánk gyümölcsét és próbálom ezt az élményt átadni főleg azoknak, akik segítettek nekem ebben a projektben. Szokatlan módon most pozitívan zárjuk ezt a posztot, de ez nem azt jelenti, hogy vége van. Ahogy említettem vannak még jelenleg folyamatban lévő dolgok és jövőbeli tervek, amikről nagyon szívesen számolok majd be nektek. Ha van valami tanulsága vagy kivehető értéke ezeknek a sztoriknak akkor talán az és tudom, hogy közhelynek hangzik, de tényleg nem szabad feladni még akkor sem, ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy te szeretnéd vagy épp nehéz az út. Mindent meg lehet tanulni és ésszel és kemény munkával elérheted a célod. Bárkinek sikerülhet!
A búcsú nem örökre szól.
Mindenféle szenvedés vagy nyitva hagyott kérdés nélkül zárnám ezt az írást és remélem, hogy tetszett nektek ez a 3 részből álló kis utazás és a jövőben is velem tartotok majd.
Itt is szeretném mindenkinek nagyon megköszönni a segítséget mindegy milyen formában tett hozzá ahhoz, hogy kész legyen az autó. És persze nektek is, hogy ha végig követtétek itt vagy akár Youtube-on a folyamatot. Nem felejtkeztem meg magáról a wankelblogról sem, hogy platformot adott nekem és a szenvedésemnek szóval nekik is hálás köszönet.
Sok balesetmentes kilométert és sok-sok kompressziót kívánok mindenkinek!
