40. születésnapjára megleptem az FC-t új fényszórókkal, melynek beszerzése kalandosabbra sikerült, mint amire számítottam. De mielőtt nagyon belemerülnék ebbe, az FC – és számtalan másik Japán autó – helyzetének megértéséhez szükség van egy rövid történelem leckére.
1940-t írunk Amerikában, már érződik a háborús hangulat, de a törvényhozókat még más hozza lázba: Elképesztő ütemben terjedtek az autók és minden gyártó igyekezett egyedivé tenni a kínálatát a vevők becsalogatása érdekében. Természetessé vált, hogy minden típus egyedi fényszóróval rendelkezik, ami viszont nagyon megnehezítette ezek cseréjét. A lámpák vagy nagyon drágák voltak, vagy rendkívül nehéz volt beszerezni őket. Ezt a helyzetet elégelte meg a törvényhozás és egy tollvonással úgy döntöttek, innentől egy fajta fényszóró lehet és kész: Ez volt a 7 hüvelykes kör alakú lámpa, a továbbiakban ezt „nagy kör” néven fogom említeni. Ez egy lámpatestben kombinálta a távolsági és tompított fényszórót és a ma megszokott H4 foglalat szerinti a csatlakozó kiosztása, vagyis a H4-nek olyan, mint neki, hiszen előbb volt.
Idővel több változás is történt, az ötvenes években megjelent az első alternatív opció: Négy 5 és ¾ hüvelykes kör („kis kör”), a hetvenes években pedig a 200 milliméteres „nagy téglalap” valamint a 165 milliméteres „kis téglalap”. A nagy verzió továbbra is egy izzóban tartalmazta a távolsági és tompított fényszórókat, a kicsik pedig külön-külön. A szabályozás beváltotta a célját: ezek a lámpák – angolul „sealed beam” – olcsó és könnyen cserélhető megoldást jelentettek, cserébe külön izzót Európában szokatlan módon nem lehet cserélni, csak az egész lámpatestet, egyben.
Ez a szabályozás azonban nem csak az amerikai autók kinézetét szabta meg. Egy nemzetközi piacra gyártott típus esetében általában nem merül fel, hogy más formatervet készítsenek a különböző piacokra, így Európa és Japán is alkalmazkodott az amerikaiakhoz. Ennek egyik megoldása, hogy az azonos helyre két különböző kialakítást terveztek, erre egy példa a Jaguar XJS: Európában egyedi lámpával, Amerikában két „kis kör”-rel forgalmazták. Hasonló megoldást alkalmazott a Mercedes és más európai gyártók is, főleg a drágább modelleknél.
Ezzel ellentétben a Japánok előszeretettel alkalmazták „semi-sealed beam” néven futó megoldásukat. Hiszen miért ne lehetne az amerikai lámpatestet újrahasználni, de cserélhető izzós foglalattal, H4 (vagy R2) izzókkal. Az FC ezt a megoldást használja, de számtalan másik japán autó is ilyen: AE86, Mk3 Supra is „nagy téglalap”, MX-5 NA, Toyota Land Cruiser pedig „nagy kör”.
Összességében számtalan autót látni a magyar utakon is, amik formatervét meghatározta az amerikai szabályozás, de mind felett eljár az idő: a nyolcvanas évek végére kivezették a szabályozást és mindenki azt csinált, amit akart. Kivéve, ha H4-t szerettél volna, arra a kilencvenes évekig kellett várni. Viszont bő 40 éven át az autógyáraknak nem nagyon volt lehetőségük igazán egyedit alkotni. Legalábbis ezt gondolhatnánk, de kellő leleményességgel minden megoldható: Megjelentek a különböző furcsa kialakítások. Hiszen senki sem mondta, hogy a két „kis kör”-nek egymás mellett kell lennie. Miért ne lehetne egymás alatt? Esetleg átlósan? Sőt, miért ne lehetne bukólámpa? Vagy visszaforduló lámpa? Így alakultak ki ezek az érdekes megoldások, a mára közszeretetnek örvendő bukólámpa is ennek köszönheti létrejöttét.
Visszaérvén a kiindulóponthoz, az FC „nagy téglalap”-os, az én FC-m Amerikai is, így „sealed beam” fényszórós. Ennek a legfőbb hátránya a fényszórók minősége: Egy ilyen fényszórópár már 5-10 dolláros áron is beszerezhető, a foncsorozás kialakításában ennek tudatában nem kell csodákat várni. A szabályozás is 1940-ből származik, gyakorlatilag bármivel meg lehet felelni neki. Ezzel ellentétben az EU-s, E-jeles, H4 foglalatos „semi-sealed beam”-ek jobb vetítési képet és sokkal magasabb hatékonyságot tudnak felmutatni, egyszerűen jobban világítanak. Amerikában kedvelt retrofit mára EU-s „semi-sealed”-re cserélni a régi „sealed” lámpákat. A foncsorozás minőségén felül ez azt is lehetővé teszi, hogy erősebb vagy LED izzók kerüljenek az autóba a H4 foglalat által. Toyotának van gyári programja is a „nagy kör” izzókat lecserélni Land Cruisereknél és ez természetesen egy az egyben működik NA MX-5-ben és bármilyen „nagy kör”-ös autóban is.
Így eljutottam oda, hogy EU-s Koito (gyári beszállító és a legjobb minőségű) lámpatesteket szeretnék az autóba, az „eredeti” Sylvania helyett (az eredeti „sealed beam” Koito volt, ezeket már Amerikában cserélték az autóban). Annyi autóban van ilyen, biztos simán beszerezhető bárhonnan gyári szám alapján a gyári, japán autóknál úgyis Koito az OEM beszállító. Ez jó ötlet volt, de nem jött be. Gyári számok alapján (beleértve Toyota, Mazda sok típusát) csak nagyon drága opciókat találtam, pedig ezt a terméket még ma is gyártja a Koito, 14000 forint / darab áron, akkor meg igazán nem akarok 100000-t kifizetni érte. A modellszámára is nehéz keresni, de végül valami véletlen folyamán rátaláltam a CruiserWorld oldalára, ahol Land Cruiser-hez árulták pontosan azt, amit én szerettem volna (meg az összes többi megfelelőjét is, ha véletlen „nagy kör”-t akar valaki az is van náluk, nem vészes árban), így rövid levelezés és várakozás után kézhez is kaptam a két lámpát:
Ami egyből nagyon feltűnő, az a súlya: 275 helyett 666 gramm – annak tudatában, hogy a Sylvania-val ellentétben üveg ez talán nem meglepő – és sokkal robusztusabbnak, minőségibbnek érződik. Maga a csere egyszerű folyamat, a műanyag burkolat után egy keret tartja a helyén a lámpatestet, az egész nem több egy tucat csavarnál. Természetesen, ha már itt jártam akkor ki lett pucolva és be lett olajozva-zsírozva a mechanika. De következzen a lényeg, milyen a fény? Kezdjük az amerikaival: Egyetlen dolgot tud, szépen mosolyog. Mint vetítési kép igazából értelmezhetetlen, egy paca az egész, foltos, nem is nagyon megy sehova a fény. Ehhez képest a Koito-ban kipróbált sima halogén izzó – de az OSRAM LED is – egy teljesen más világ. Egyrészt kevésbé világít szembe, de sokkal több fényt ad oldalra és igazából mindenhova máshova is. Gyakorlatilag nincs olyan terület, ahol a Sylvania jobb lenne. A távolsági még rosszabb, a Sylvania igazából nem is világít messzebbre. A Koito-nál jól látszik, hogy megjelenik egy második vetítési terület az első fölött.
A képek azonos beállítások mellett készültek, a vetítési kép helyzetét korrigáltam annak közepéhez viszonyítva. A LED esetében üzemmeleg állapotban készült.
Legalább egy nagyságrenddel jobb a helyzet, mint eredetileg. Persze ennek semmilyen jelentősége nincs, elhanyagolható időben közlekedek vele éjszaka, de attól még jobban érzem magam. Mivel teszteltem LED-et is, erre is kitérnék: Természetesen a legalitás és az OT-sség miatt is sima halogénnel használom. Ugyanakkor az OSRAM-nak létezik 2700 kelvines (tehát halogén-meleg), E-jeles izzója is (persze az FC-re nem az, de sok autóra minősítve van már, praktikusan úgyis jó mindenben). Egy ilyennel lehet nyerni egy kis fényt és le lehet csökkenteni a fogyasztást. Utóbbi is tud segíteni 30-40-50 éves kábeleken, reléken. Hogy ez ér-e 30 ezer forintot az más kérdés…
