Ha a fenntartható közlekedés esik szóba, minden baráti és egyéb beszélgetés során kifejtem, sőt, nemrégiben podcastban is felvételre mondtam – szóval ott van dokumentáltan az internetbe’, le se tagadhatom -, hogy nézeteim szerint a “városi autó“, mint fogalom, nem volna szabad, hogy létezzen.
Akit csak a Xiaomi Mi Pro 2 roller tesztje érdekel, görgessen hátrébb. A többieknek jöjjön némi TLDR.
Nem arról beszélek, hogy van 3 gyereked, és őket 1 körben elviszed az oviba, tehát tele van az autód, vagy hogy szakemberként egy 200 kilós ládával mászkálsz a városban – kivételek nyilván vannak, ezt én is látom -, hanem arról, hogy az autók zömében 1 fő utazik. Utazik? Áll a dugóban. Áll a dugóban? Fenét, ő maga a dugó.
1000-1500 kiló vas mozgat 60-100 kiló húst – könnyen belátható, hogy ez már csak műszaki értelemben, hatékonyságát tekintve is egy borzasztóan rossz megoldás.
És mit csináltam én a vizet prédikálás közben: vedeltem a bort. Egyedül jártam egy 5 személyes autóval, napi 2×11 km-t a munkahelyem és az otthonom között. Mentségemre legyen, hogy az autót úgy választottam, hogy a családi céloknak megfelelő legkisebb és legtakarékosabb jármű legyen, ráadásul részben a kisebb forgalom miatt korábban is járok dolgozni, de ez pont ugyanolyan kifogás és önfelmentés, mint amivel a dugóban álló 10-ből minimum 9 ember hitegeti magát és a környezetét.
Tizedennyi autónak kellene egyidejűleg a város útjain tartózkodnia, és tizedennyi mocskot kellene beszívnunk amikor kinyitjuk az ablakot a “friss” levegőért.
Persze, ha mindenki elektromos autóval járna, akkor legalább nem a saját orrunk alá pufognánk, de azért belátható, hogy ez sem egy erőforrás és energiahatékony megoldás.
Hogy miért voltam én is egy a tízből kilencből?
(Kommentben várom, mi a számtanilag helyes megfejtés erre a szócsavarra :D)
Mert kurvára kényelmes. Nem kell menetrendet nézni, nem ázok meg, és mert… mert megtehetem. És pont. Karotta fejtegette nemrég az Égéstérben (talán ebben), hogy az autózás árába egyszerűen nincs beleépítve az, hogy potenciálisan megöl. Illetve nem látod azokat, akik meghalnak miatta, és ők sem látnak téged, miközben te az ő vesztüket műveled. Ennélfogva viszonylag sokan megtehetjük, és nem igazán foglalkozunk azzal, hogy ez hosszú távon mit okoz. Tudom, az autózás csak egy a rengeteg szennyezőforrás közül, fajlagosan nem is a legnagyobb, de amikor már nem az a kérdés, hogy összeomlik-e a megszokott világunk, hanem az, hogy mennyire hamar, minden felesleges kibocsátás bűn.
Szóval nézzük az alternatívákat
Tömegközlekedés: jól hangzik, csak nem működik. Egy csomó viszonylaton nem adja ki, vagy olyan többletidő igénye van, ami vállalhatatlan.
Kerékpár: volt idő, hogy tényleg MINDENHOVÁ azzal mentem, szállítottam 4 m-es zártszelvénytől a 3 bringányi alkatrészig mindent, de amikor bejön az életbe az, hogy nem csuromvizesen kéne megjelenni helyeken, vagy nem vállalható az a többletidő, amit egy rommáázás utáni regeneráció igényel (esőkabát, esőnadrág, oké, csak annál meg belülről ázol el), nem beszélve a folyamatos váltóruha-logisztikáról, akkor egyszerűen kiesik a kerékpár.
Nem véletlenül emlegetem többedjére az időszükségletet: abból van a legkevesebb.
Motorkerékpár, robogó: sosem vágytam rá, de a logikai gondolatmenet gyorsan ide futott ki. Mivel nem szopni szeretnék, és még egy járművet szerelni állandóan, valamint ha élni is akar az ember, akkor itt már extra protektorok is szükségesek, ez a verzió anyagilag nagyjából sosem térül meg egy már meglévő autóhoz képest. 6,5 liternyi fogyasztás áll szemben 3-3,5-tel, illetve egy újabb jármű karbantartásával és bürökratikus terheivel. Szép dolog a környezetvédelem, de a rentabilitás sem elhanyagolható.
Na és akkor végre kilyukadtunk oda, hogy miként is képzelem én fenntarthatónak az egyéni városi közlekedést: villanyrollerrel.
Miért pont az elektromos roller?
Aláírom, nem mindenkinek való és nem mindenre, de többeknek és több mindenre, mint gondolnád.
Olcsó – ezért ténylegesen meg tud térülni a beszerzése – alig használtan 155e Ft-ért vettem, havi bő 10e Ft a zsebemben marad, könnyű kiszámolni, ez bizony egy megtérülő beruházás még multis szemmel is.
Se nem lassú, se nem gyors – elég gyors ahhoz, hogy ne legyél forgalmi akadály a bringaúton és tudj előzni, de nem olyan gyors, hogy agyon kelljen protektoroznod magad az életben maradáshoz. Viszonylag korán járok dolgozni, nem vészes a forgalom, de így sem több, mint 10 perc a roller időhátránya az autóhoz képest. Csúcsidőben simán a roller lenne gyorsabb. És mivel kb. minden roller 25-tel képes menni, nincs farokméregetés, meg “úgyis lenyomlak”, áramlik szépen mindenki egyforma tempóval.
Marginális a fogyasztása – évi 4500 km-rel számoltam, és a megadott fogyasztás majd másfélszeresével (hideg-meleg, töltési veszteségek), ki is jött szűk 3000 Ft-nyi rezsicsökkentett áram egy évre (ha a munkahelyeden töltöd, akkor ennyi se :D). Egy munkautam áramköltsége (11 km) 6 Ft. Autóval 338 Ft.
Ha a megvásárlás, néhány kiegészítő, amortizáció (2 év alatt leírom nullára) és az üzemeltetés költségeivel is számolok a rollernél (az autó amúgy is megvan, és évente úgyis olajat-szűrőket cserélek) akkor is 158 Ft áll szemben 385 Ft-tal egy ilyen útra. És mindenhol a roller ellen csaltam, nem is keveset, mivel előre nem tudom megtippelni az élettartamát. Ha másfél-2 évnél többet túlél, akár nagyobb ráköltés mellett is, akkor drasztikusan csökkenni fog ez a költség. Ha megszűnik a farhátas benzin, akkor meg a túloldali nő ugyanígy.
Ruha és cipőbarát – egészen jól véd a felcsapódó víztől, és simán lehet eső/szél/hidegálló ruhát viselni, mert nem mozogsz annyit, hogy aláizzadj. Felöltözöl reggel amibe jól esik, ráállsz, utána leszállsz róla, és ennyi. Kánikulában is elviselhetőbb, mint bármi más, 25-nél pont kellemesen klimatizál a menetszél.
Ingyen parkol – egy normális U lakattal bárhová le lehet zárni, ahová egy kerékpárt – az első kerék mögötti vázszakaszt lakatolom. Éjszakára nem hagynám így kint, mert komolyabb bontás után azért kifűzhető a lakatból, de mivel 15 kg sincs a szerkezet, gyakorlatilag bárhová bevihető. Boltokba én nem szoktam, mert a bringát se tolom be, meg az autóval se megyek be a sorok közé, de többen megteszik, ami a jelek szerint senkit nem zavar.
Pipáljuk ki azt a 3 kérdést, amiket konkrétan mindenkitől megkaptam, akivel beszélgettem róla:
Kell-e biztosítás és bukósisak az elektromos rollerre? Lehet-e a kerékpárúton közlekedni?
Nem, nem (de ajánlott), igen. Mindaddig, míg 350 W alatti a teljesítménye, és maximum 25 km/órával tud haladni. Az előkészítés alatt álló és az esetleges bírósági eljárások során már jelenleg is alkalmazott rendelkezés szerint ezeken a határokon belül a kerékpárral esik egy kategóriába. E felett segédmotoros kerékpár, a rá vonatkozó szabályozással – bukósisak, felelősségbiztosítás, és lakott településen belül semmi keresnivalója a kerékpárúton.
És a választottam: Xiaomi Mi Pro 2
Amikor leültem megírni ezt a posztot, még roller tesztnek szántam, de mire így a végére értem, rájöttem, igazából tök mindegy milyen típusról van szó, a lényeg az eszköz, és az, hogy
igenis van olyan opció, amiért sem időben, sem kényelemben nem kell hatalmas áldozatokat hozni,
mégis sokkal fenntarthatóbb, mint autóval járni a várost.
Azért egy pár szót szánjunk a konkrét példányra is: legfőképpen a 45 km-es (valós 35 könnyen meg is van, emelkedővel, széllel, nyélgázon) hatótáv miatt esett a választásom a Pro 2-re. Ezen kívül a Xiaomi rollerekhez végtelen mennyiségű (és felfogható árú) alkatrész van, meg jelentős mennyiségű tudás és tapasztalat. Komolyabb típushibájuk már nincs, zömében problémamentes jószágok, felfogható áron.
A Pro 2 valamivel nagyobb, mint a kisebb hatótávú modellek, ez jót tesz a kényelemnek, az átlagos 183 centimmel és 42-es talpaimmal egész jól elférek rajta, de aki ezen paraméterek feletti, elképzelhető, hogy ezt is kicsinek fogja találni. Ninebot-ból (szintén Xiaomi-kölök) vannak nagyobb modellek.
Ha tele az akku, kimondottan dinamikusan gyorsul, de arra azért számolni kell, hogy 40%-os akkuszint alatt már nem olyan fickós. A 25 km/h-s végsebesség ekkora kerekeken, egy valódi fékkel (elöl van egy nagyvonalúan e-ABS-nek nevezett, blokkolásra amúgy már a jellegéből fakadóan sem képes motorfék) bőven elég. Ami viszont néha hiányzik, az egy “overboost”, avagy az a lehetőség, mint a bringánál, amikor “húbzg ez gyorsabban ért ide, mint gondoltam” és még ráhúzol egy kicsit akár utolsó erődből is, az életösztön jegyében. Na itt ilyen nincs, hiába töröd le a gázkart hüvelykujjal. Szóval érdemes inkább minden kereszteződésben másfélszer akkora átérési idővel számolni, hogy ne lehessen baj.
A galériában van egy kis leírás a főbb részekről, érdemes kattintani
Nem minden szopó, ami roller
A villanyrollerrel problémamentes 3 hónapon és 1300 km-en vagyok túl. A gumikat a fészbuk népe által ajánlott 4-4,5 barra fújtam, így bár van benne slime, egyelőre nincs nyoma, hogy dolga is lett volna. Kisebb nyomáson egyrészt kidörgölődhet a belső, másrészt a kis kerekeket azért nem lenne nehéz felütni egy-egy sunyin megbúvó pár centis betonpadkán vagy kátyún. Rossz úton persze ráz, ez van, a bicikli is, csak azt még tekerni is kell.
Néhány pumpáláson kívül a kormány nyitómechanizmusát kellett párszor utána állítanom, mert recsegett – ez egy túlbonyolított konstrukció, viszont nem szabad elhanyagolni, mert az életünk múlik rajta. Egyszer lelazult a hátsó sárvédő merevítője, pár csavar mindössze, de a meghúzásukhoz ki kellett venni a hátsó kereket – ehhez kellett 2 perc netes kutatás, meg egy minimális bringaszerelési rutin. Továbbá a tárcsaféket kellett egy alkalommal beállítani, valahol 1300 futott km környékén. Ezek egyike sem hiba, inkább sima TMK.
A saját statisztikám szerint 81%-ban tudtam kiváltani az autót a munkába járásnál – a maradék 19%-nyi esetben valami nagy és nehéz dolgot kellett vinnem lakásfelújítás miatt. Viszont spúr-logikában jelentős fejlődést mutatok: amennyire csak lehet, több lépéssel előre gondolkodok, és egy autós körrel 3-4 beszerzést is elintézek, hogy másnap ismét rollerrel mehessek. Nomeg egy csomó dolgot simán felkötözök a deknire, és hazaviszem rollerrel.
Csapattam nem egyszer esőben is, talpig kotonkaftánban, fókazsírral bekenve. Najó nem, egy jó esőkabát és egy cipőt is védő esőnadrág, meg egy kijelzőre való szilikontok (aliexpress) csodákra képes, a roller is, én is, köszönjük jól vagyunk.
Ha össze akarom foglalni, a Xiaomi Mi Pro 2 elektromos roller egy kiváló eszköz, amolyan apple-i értelemben, még ha ez pont egy vetélytárs munkája is: teszi a dolgát, teljesen magától értetődő minden, nincs itt semmi látnivaló. Egy dologban azért nem hozza ezt a szintet: a gyári telefonos applikáció egy kicsit bugos, meg butább a kelleténél, de az első beüzemelésen, meg az összes megtett kilométer kiolvasásán túl nincs is rá túl sok szükség, a sebességet, akkuállapotot a roller is mutatja, akinek ez csak egy célszerszám, másra nem is lesz igénye, a többiek meg találnak külsős appokat.
És akkor mi a végítélet? Mi a fenntartható közlekedési mód?
Mérjétek fel, hogy mi a valós minimum igényetek, és mi elégíti ezt ki. Ha a tömegközlekedés nem adja ki, a bringához meg hozzám hasonlóan lusták elfoglaltak vagytok, nyugodtan vegyetek rollert, sokkal kevesebb kompromisszummal jár, mint gondolná az ember. Sokkal kevesebb helyet foglal el a városból, és sokkal kevesebbet szennyez, mint bármi más, amit motor hajt. Nekem nagyon bejött, ezerszer nyugodtabb dolognak élem meg a rollerezést, mint a városi autózást (útvonal- és parkolóhely tervezés, meg a sok köcsög :D), és a zsebemben is ottmarad egy tízes havonta. Mi kell még?
jelenlegi design – ki kellett próbálni ezt is