Egyáltalán flottának számít kettő, esetleg három autó? Mondjuk így is el lehet rájuk költeni végtelen mennyiségű időt és pénzt, szóval ez alapján simán. Kezdjük az FC-vel, ami a „megbízható autó otthon” jelzőhöz teljesen felnőtt és semmilyen gond nem volt vele. Ami otthagyott volna valahol. A hibalista közel állandó, egy ideje kimerül abban, hogy a klímavezérlő panelen az egyik izzó kontakthibás és néha nem világít. Ezt nincs kedvem szétszedni ameddig más miatt nem kell ott bontani, a régi műanyagokat inkább nem piszkálom, ha nem muszáj.
Szilveszterkor a Pólusos találkozó után kellett egy kicsit nyomoznom, mivel valamiért magas volt az alapjárat. Gyújtás, gázpedálállás-szenzor, hidegalapjárat mind oké volt, valahol akkor levegőt kap, ahol nem kéne. Féktisztítóval hamar sikerült is megtalálni, amit egyébként elsőre észre kellett volna vennem, de persze ilyenkor vak ez ember: Leesett a szívósor nyomását mérő szenzor gumicsöve. Ez még régi, nem akartam kicserélni mivel hosszú és szépen formázott, csak éppen elég tág és könnyen le tud csúszni a helyéről. Itt az is kiderült, hogy van benne egy kis műanyag betét, ami csökkenti a keresztmetszetét szóval azt is át kéne rakni az új csőbe. De most is maradt a régi, egy bilinccsel, így nem fog ez magától lejönni soha többet. Mondjuk valószínűleg most se magától jött le, hanem én vertem le véletlenül.
A végére hagytam azonban a lényeget. Nem hűt eléggé a klíma. Úri probléma tudom, de kényelmes emberré váltam, szeretnék klímát nyaranta. Amikor megérkezett immár öt éve körülbelül ez volt a legjobban hűtő klíma a család jelenlegi és múltbeli járművei között. Egy olyan autóról beszélünk, ahol az amerikaiak az „épphogy elégséges” jelzőt használják a klímára, de hát más világ az, ott jéghideget kell fújnia 40 fokban és 90%-os páratartalom mellett is. Na, ez az élmény már nem volt meg tavaly, inkább olyan harmatos volt az élmény. Amikor Imrével a keszegi veterántalálkozóra mentünk már szenvedős volt a történet, persze épp a legnagyobb nyári meleg volt akkor. Szóval ezzel kell kezdeni valamit, hogy jól megcsináljuk szét kéne szedni az egészet… Ez egyelőre év végére marad, így idén az FC-ben melegem lesz, viszont addigra több tapasztalatom lesz klímázással kapcsolatban, erről többet a Cosmo szekcióban. Idén ősszel-télen viszont ez lesz a nagy feladat.
Ó, és igen, öt éve van meg az FC, idén vizsgáznia kell! Erre is egy kicsit azért illik felkészíteni, frissíteni az alján az alváz-üregvédelmet, megpucolni alulról is. Máshol szerencsére nem nagyon van mit csinálni.
Nem annyira tartozik a blog tematikájába, de van itthon egy Infiniti FX-50 is. Ezzel sincs különösebb baj, de egy ideje nem szeretett beindulni. Úgy értve, hogy meg se próbálta. Akku jó, önindító el se indul. Valószínűleg a reléjéből fogyott el a megfelelő érintkezés, ahhoz viszont ki kell venni a fél motort. Jó V8-as módra a V aljában van eldugva így jöhet a teljes szívósor, befecskendezők, satöbbi. Egész jól sikerült kiviteleznünk ezt, egy laza egy délutános mutatvány volt szétszedni. Önindító felújítva, tömítések és fogyóalkatrészek kicserélve, azóta tökéletesen indul.
Cosmo. Ennek annyi baja van, hogy elfogy a tárhely a blogról, ha leírom mindet. A váltó köszöni jól van, tökéletesen megy mióta megcsináltam. A hajtáslánc problémamentes, továbbra is minden mással van gond. A CRT egész jól áll, sikerült összeszedni egy működőképes érintőpanelt is, kép is van. Magnó és rádió még kérdéses. Tempomat szintén nem működik, de van belőle másik és idén meglátjuk mi lesz vele. De tényleg ment az autó, eljutottunk veled a rotoros találkozóra Veszprémbe, forgatott vele Bolla György, voltam itt-ott. És hát kiderült még pár probléma az ismerteken felül, például, hogy zörög. Na de nem úgy, mint az FC, hogy kicsit mindenhol, hanem egy helyen, zavaróan fémesen. És ezt én raktam össze, nekem is kell megjavítani. Halvány fogalmam sincs pontosan mi lehet vagy honnan jön, de mostanra ismét szétszedtem a hátulját. Amúgy is szét kellett, hogy a rádiót is meg lehessen javítani.
Az is kiderült, hogy nem indul néha, pont úgy, mint az Infiniti. Itt nem gondoltam, hogy az önindító maga lesz rossz, inkább a gyújtáskapcsoló (amit szétszedtem és megpucoltam) vagy a váltón levő kapcsoló (amit szintén szétszedtem és megpucoltam) lehet a ludas. Ennek ellenére kiszedtem és felújíttattam biztos, ami biztos alapon. Elég nagy szívás kiszedni, le kell engedni a hűtőfolyadékot meg minden… Viszont „szerencsére” amúgy is szét volt szedve az autó!
A klíma miatt. Mert az ebben se működött egyáltalán, nem kapcsol be a kompresszor. Kellemes élmény volt Veszprémből hazafelé kozmikus kísérőnk simogató sugarait elviselni. Főleg, miután egy darázs is meg akarta csodálni, egyébként érhető módon, a belteret. Szóval nem volt benne elég nyomás így a biztonsági kapcsoló nem engedte működni a kompresszort. Valamennyi még volt benne azért és folyást se találtunk egyik alkatrészen se szerencsére. Ez is freonos, így szétszedtem az egészet, kívül belül darabjaira, mindent kipucoltattam és leteszteltettem, majd összeraktam. Belül ez az egy része, amit a teljes műszerfal elbontása nélkül ki lehet venni, így itt is kapott új tömítéseket.
Megérte szétszedni amúgy is, így megtaláltam a kabin légszűrőt, ami maga a klíma evaporátor és elég sok japán növényzet-por-kosz volt rajta. Itt utólag, a hőmérő nyílását felhasználva, beépítettem egy minimális pollenszűrőt, nehogy már ne legyen. Még kintre kellene valami, ami felfogja a leveleket…
Beleástam magam az elektronikába is egy kicsit, felvettem a PalmNET jelek egy részét az autóban: sikerült visszafejteni, amit a kormányról lehet küldeni. Ez még jól jöhet, ha a létező elektronikával együttműködő módon szeretnék valami modernebb megoldást középre. Itt az idei terv egy Raspberry alapú megoldás létrehozása az üzenetek olvasására, esetleg küldésére. Erről lesz egyszer komolyabb külön poszt is csak lassan haladok.
Végül pár apróság: összeraktam egy kulcsnélküli nyitást is hozzá. Gyárilag infravörös, de nem volt meg a jeladó hozzá és beszerezhetetlen. Funkcionálisan tudja ugyan azt egy öt dolláros kínai elektronika is viszont, csak szép dobozba kellett rakni a távirányítót. Haladunk a sportkocsisodással is, készül a hátsó szárny. A terv az, hogy a nagyobb felnihez illik a szárny, a gyári felnihez meg a gyári kinézet hátul is. Persze a szárnyat is a kereskedésben rakták fel szóval az is gyári igazából. Ehhez kellett egy extra csomagtérajtó, ilyeneket szerencsére fillérekért árulnak Japánban.
Szóval van mit csinálni, az idei cél, hogy a Cosmo elérje a „körülbelül minden oké” szintet – ehhez kell, hogy ne zörögjön, működjön a klíma, a tempomat, a kijelző és legalább a magnó. FC—nél meg hogy szétszedjük a klímát benne, ott az összerakás tervek szerint jövőre lesz majd.
