Március közepén Szegeden is bemutatták az új 3-as Mazdát. Mivel a Kodo formanyelvért 2012 óta megszakítás nélkül rajongok, és azóta is minden új Mazdától csöpögve olvadok el, kapva kaptam az alkalmon, hogy elmenjek, és elsők között tapogassam-seggeljem össze az új 3-ast.
A fények hatásosak, de nagyon nem telefonkamera barátak voltak.
Fogalmam nem volt mire számítsak, nem szoktam ilyen eseményekre járni. Gondoltam lesz 1-2 új Mazda 3, néhány tulaj, egy kis limonádé, valami hidegtál, aztán jónapot. Ehhez képest nagyot csalódtam, méghozzá pozitívan. Mazdából ugyan csak 1 volt, az viszont igaz autószalonos-leleplezős beállításban, felvezető videóval (nagyszilárdság, prémiumság, Kodo, Skyactiv, Jinba Ittai), lepedővel, mindennel. Ugyanakkor egyrészt már-már tömeg volt, annyian voltak kíváncsiak az új modellre, másrészt igen komoly kaja-lineup volt. Több mazdás kollégám is megjelent, egyikük pont felemlegette a 2-es Mazdája előtti Honda Jazz-e „matcha tea zöld” színét, úgyhogy a cateringből így felsorolás szintjén legyen elég a Matcha teás panna cotta – amivel mindjárt demonstrálni is tudta, hogy „na, hát ilyen színű volt” –, a többi a galériában, a menülapon olvasható. Illetve látható is, mivel rendes magyarként persze lefotóztam, hogy mit eszek épp.
Szóval maga a hepaj elég komoly volt, úgy gondolom bármely prémiummárkánál megállta volna a helyét. Mert hát… mert hát igen, a Mazda pár éve már oda lő, és ezzel a 3-assal, „az új korszak első hírnökével” igencsak meg is érkeztek. A prémium meg attól prémium, hogy a szolgáltatás is az, nem csak a termék. A magam részéről megvettem, köszönöm, hibátlan a performansz.
Node milyen az autó? Ülőpróba volt, így arról, hogy az úton milyen, első kézből nem tudok beszámolni. De könyörgöm, ha valami így néz ki, mint ez itt, akkor ha nem tud többet, mint elvánszorogni a célig, meg közben valahogy az úton maradni, kit érdekel, akkor is nyert. De az első tesztek szerint ennél azért jóval többre képes, szóval nagy baj nem lehet. Mellesleg ez is nagyon jól tudja azt, amit az elődje, vagy bármelyik mai Mazda, hogy már beülve süt belőle, hogy aki tervezte, az szeret vezetni. Ugyanolyan jó a kormány-váltó-ülés szentháromság, mint az RX-8-asomban, legyen az Mazda 6, CX-3, vagy CX-9.
Fantasztikusnak tartom a formáját. Hogy miért? Mert sokkal kevesebb vonalból tud ugyanolyan gyönyörű, viszont frissebb lenni, mint a kifutó modell. Ha értelmezhető a lean a formatervezésre, akkor ez az. A Mazdától nyilatkozta valahol-valaki-valamikor, hogy a japán ember valójában az egyszerű dolgokat kedveli. Az, ahogy mi a japán kultúrát ismerjük, a keszekuszaság, a túltoltság, valójában azt mutatják, hogy az új idők hatásai miatt a japán emberek mennyire elszakadtak a gyökereiktől, és ez számukra is idegen, és zavart okoz bennük is.
Hogy kritikával is illessem az autót: szűk. A kompakt kategória sosem a tánctérről volt híres, hanem arról, hogy pont elég hely van 4 felnőttnek és a cuccaiknak. Mára viszont eljutottunk oda, hogy 4,2-4,3 méteres hossz helyett a kompakt kategória is 4,5 méternél jár, ami a Mazdánál annyit jelent, hogy immáron 30 centivel nagyobb autóban lehet ugyanolyan szűken elférni, úgy az utasteret, mint a csomagteret illetően. A saját 4,5 méteres ex-autómban keresztbetett lábbal ültem magam mögött, de a jelenlegi 4,3 méteresem is több helyet kínál. Oké, utóbbi egy SUV-féleség, nomeg, az RX-8-ast nem számítva, egyik autóm sem volt ennyire arányos, szép forma. Apropó SUV: kisebb csinnadrattával, de nemrég jött ki a Mazda az új CX-30-assal, az remélhetőleg „helyre teszi” a hely-kérdést. De hogy azt is kritizáljam egy kicsit, nekem kicsit csalódás a formája. Gyönyörű persze, mint minden Mazda, de ránézésre inkább a leköszönő design-vonalat képviseli, nem ezt a 3-as féle új, kisimítottat. Ettől még jó, csak nem értem, hogy miért. Ja, és lesz szedán is a 3-asból, az is nagyobbnak ígérkezik.
Ha viszont valakinek elegendő ennyi hely (és azért ha szigorúak vagyunk, a nagytöbbségnek bőven), akkor más hibát nehéz felfedezni. A beltéri kidolgozás, az ülések kényelme, mind-mind nagyon rendben vannak. A fapados szintet kihagyva, már az alapfelszerelés is adja a ledes lámpákat, a HUD-ot, az adaptív tempomatot, meg egy valag fejlett biztonsági kütyüt (holttérfigyelő, sávtartó, városi vészfék asszisztens, stb). Mindezt 7 millióért. Hogy ez sok-e érte? Dehogy! Tény, hogy ennyiért még csak manuális klímánk van, és nincs ülésfűtésünk, vagy tolatókameránk, de 7,5 körül már ezeket is megkapjuk. Abszolút értéken rengeteg pénz ez, de extrázzuk fel bármelyik mai kompaktot ugyanígy, tegyünk bele egy hasonlóan zseniális motort, mint a 2 literes Skyactiv G122 (ami immáron hengerlekapcsolást is tud és mild hibrid rendszer is van mellé), és pont ugyanennyinél fogunk járni. Ha a prémiumok között nézünk szét, akkor ez nagyjából az az árszint, ahol még csak a logó mutatja, hogy prémiumunk van, használat közben nem fog feltűnni. 10 millába már befér a hamarosan érkező kompresszió-gyújtásos Skyactiv-X motor, adaptív ledfényszórós-mindenttudós GT Plus csomaggal és automata váltóval. Ennyi pénzért már nagyon sok minden van, ez tény, de ha a felszereltséget és a műszaki színvonalat nézzük, akkor ez bizony egy nagyon jó csomag.
Hát ez van. Működött a show, megvettek kilóra. Gondolom Móczásék az én nyálamat azóta már feltörölték, de sokan járnak arra, szóval óvatosan a szalonban, mert csúszhat a padló.