Pályanapon az RX-8, 2. rész – Don Rotard és Gy. Ügynök

Az 1. részért (Luki és Tempo beszámolójáért) katt ide.

Rotard – miért érzek alulkormányzottnak egy hátsókerekes autót?

• Gumi / felni: Hankook Ventus S1 Evo2 225/45 R18 / Gyári RX-8
• Hűtés / hűtőfolyadék: Gyári / Mazda FL22
• Motorolaj / kamrakenés: Fuchs 10W40 / sohn + rész premix (pályán: 6 dl Idemitsu / tank)
• Mért idő: jobb ezt még nem erőltetni 😀
• Fék rendszer / tárcsa / betét: gyári sport fékrendszer / ismeretlen / ismeretlen (amikkel vettem)
• Futómű: Tein Street Basis Z + 20 mm JR pogácsák minden keréknél

Mindenekelőtt:

Ha eddig nem voltál pályán, menjél. Olyan intenzitással adja a sportautózás élményét, amire semmilyen thaliás papák mögött szüttyögős szerpentines túra sem képes, még akkor sem, ha épp egy hétköznap délelőtt van és kivonjuk a thaliás papákat a képletből. Nem látod mi van a kanyar után, nem tudod szeli-e a kanyart egy motoros, csalinkázik-e egy bringás, egyszerűen nem tudsz úgy menni, mint egy zárt pályán, ahol mindenki ugyanazért van ott, amiért te is.

Radír

Azon kívül, hogy hatalmas élmény volt így első- (és második-) bálozóként, pár amatőr tapasztalatról is be tudok számolni. Az első alkalommal borzasztóan alulkormányzottnak éreztem az autót, állandóan radírozott az orrával. Gondoltam gumira, gondoltam ESP-re (természetesen nem mertem kikapcsolni) meg persze gondoltam magamra is. Egy kicsit biztos, hogy a két rajtam kívül álló is benne volt, a guminál leginkább az utcai nyomásérték, ami melegen már túl sok, az elektronikánál pedig az, hogy ha nagy gázt adtam a visszafordítóknál, akkor ahogy elindult volna a segge, elkezdte úgy fékezgetni az autót, hogy ne tudjak keresztbe állni, így letolt az ívről.

DSC: OFF

Második alkalommal kikapcsoltam az elektronika első fokozatát, ez már elég sok játékot enged. Volt is két pördülésem, ld. a videóban… Lehet ki kellene teljesen kapcsolni, mert akkor legalább kiszámíthatóan egyedül van az ember, nem próbál egy fél-elektronika is segíteni rajta, hogy aztán senki ne tudja merre van arccal előre. Ez jól elvette a bátorságomat, így a következő körökre visszakapcsoltam, viszont engedtem a guminyomásból.

Itt már kezdett összeállni a dolog, de még mindig sok maradt az orrtolás. Beszélgettem egy hozzáértővel, aki megnézte a videómat, és nagyon diplomatikusan, de lényegében porig alázott: mindent rosszul csinálok. Rossz helyen kezdem a kanyarokat, rosszul használom ki a pálya szélességét, túl nagy tempóval esek be a kanyarokba. Az autó és a gumi rendben, a hiba bennem van. El is döntöttem, hogy ha lesz józan árú tréning (és elvileg lesz jövőre), akkor a következő szezont egy instruktoros pálya-oktatással kezdem. Nem akarok tizedmásodperc vadásszá válni, nekem az már megölné a mókát, de alap szinten jól akarom csinálni. Némileg nyugtat, hogy állítólag a „rutinos” pályanapozók is rosszul csinálják, egészen egyszerűen azért, mert soha senki nem mutatta meg nekik, hogyan is kellene.

A masszív függőség kialakulása

A második alkalom utolsó köreire a kamerám sajnos megtelt, így nem tudom visszanézni azokat, viszont addigra lett meg fejben az „összeállás”. Hatalmas élmény volt, hogy végre nem abban a kanyarban vagyok tudatban, ahol épp fizikailag is, hanem fejben kettővel, szemmel meg eggyel előrébb tudok lenni. Érzésre kezdtek is összesimulni a kanyarok és kezdte kiadni a pálya. Borzongva várom, a következő alkalmat, mert itt vált igazán addiktívvá a pályanapozás-feeling.

Gy. Ügynök

• Gumi / felni: Bridgestone 2004-es (igen, amit a gyárban felpakoltak) / Gyári RX-8
• Hűtés / hűtőfolyadék: Gyári / Mazda FL22
• Motorolaj / kamrakenés: Mobil1 0W40/ sohn + rész premix
• Mért idő: technikai malőr miatt még nincs
• Fék rendszer / tárcsa / betét: gyári sport fékrendszer
• Futómű: gyári

Pályanap tapasztalatok

Értelmes a család. Tesó-unokatesó szinten az én Rx-8/Rx-7-em mellett King 911-est hajt, Asz egy Impreza WRX kormányát tekeri Bubi meg egy RCZ-vel spórol az üzemanyagon. Így mindig megvan a késztetés a pályanapozásra na. Idén kétszer sikerült kigurítani a verdát Euroringre. Az első után a Feleségem kiszámolta a cehet és eltiltott a második alkalomtól, de hát nem ő hordja a nadrágot (én meg két hétig a konyhában aludtam). A tapasztalatokról írok.

Ha rövid akarok lenni: elkezdtem magamtól félteni az autót, illetve igazuk volt a számítógépes játékban.

Agymenés

Az első nap valamikor a július közepi forróságban, talán egy szerdán, szinte üres pályán zajlott le. Mehettünk mint a barom, Géza barátunkat gyorsan bedaráltam a Type-r-jével, de Rotard is pillanatok alatt tűnt el a tükörből (köhm.) Nem vagyok én a Vattanen, csak amíg ők keresgélték a határokat, tanulták a pályát, melegítették az autót, én már sikító gumikkal kontrollálatlan agyatlansággal toltam ki szegénykém szemét. A kisebb kanyarokban már a második körben padlózva toltam végig, a visszafordítókban nyomtam neki hátha gyorsabban kanyarodik (nem) és közben élveztem a 9000 feletti sípolást. Pattogtam a rázókövek közt mint a tökönrúgott kecske, ráncigáltam a kormányt és tapostam mindent ami a lábaim alá került. Nem az az érzés, amikor dől ki a füledből az adrenalin, vagy extázisban vagy. Inkább egy beszűkült, ugyanakkor koncentrált és döbbenetesen nyugodt tudatállapot, ahol az ősi vadászösztönök irányítanak hideg kimért céltudatossággal. Ha akció van megbolondulok, így is mondhatjuk. Ezt éreztem már gokartban, kb. 6 évesen a dodgemben, meg néha egyéb más szituációkban amit inkább nem részletezek.

Szerencsére minden létező elektronikát bekapcsolva hagytam, ez minden józan számítás szerint is körönként 5-6-szor mentett meg. Persze ami belülről eszetlen száguldás, az kintről egy amatőr bénázása. Szerencsére időt sem sikerült mérni hiába próbáltam. Az egyik program sem akart eredményeket mutatni, szerintem azért mert az anyósülésről leesve a lábtartónál már nincs GPS, vagy csak zavarták az oroszok.

Dacia a ringben

Az igazat megvallva sok ész az első két órába nem került, talán ettől is éreztem olyan jól magam és sikerült így kikapcsolni. Szerencsére a boxutca két vége között visszatért mindig a józanság, így nem felejtettem el hűteni és melegíteni ’Lelkemet’. Ezt végül annyira átgondoltam, hogy a 1990-es görögországi Daciás nyaralásunk inspirálta ki a tutit.

Történt ugyanis, hogy amikor Édesanyám az indulás előtt pakolta be a semmiízű levespor mellé a hányadékízű konzerveket, talált egy befőttesüvegnek látszó tárgyat. Milyen hülye visz nyaralni ilyet felkiáltással vissza is vitte vissza a kamrába. Aztán valahol Belgrád után egy nagy emelkedő vége felé gőzpamacsok törtek elő a szeretett sárga gépszörnyből. Édesapám tőle ilyenkor meglepő nyugalommal nyitotta ki a motorháztetőt. Hoppá eldurrant a tágulási tartály de van másik felkiáltással már szaladt is a csomagtartóhoz, ahol aztán nem találta a „befőttesüveget”. Igen, a régi Daciában edzett üvegtartály töltötte be, legalábbis mi autónkban, ezt a szerepet. Nyugalom elszáll, családon belüli verbális erőszak fellángol, mi a franc legyen? Szerencsére az imént járt itt pár alkoholista aki volt olyan jószívű és maga után hagyott 4-5 borosüveget. Három illik is a Daciaba. Kelet-Európai megoldás adott: Belgrád-déltől egy jófajta szerb pancsolt bor üvege szolgálatra jelentkezik a megüresedett posztra. Igen ám, de a család mérnöki oldala itt feltette a jogos kérdést, hogyan fogja ez bírni a magas hőmérsékletet és az ezzel járó stresszt? A család ugyanazon mérnöki oldala gyorsan meg is találta a megoldást, tekerjük maximumra a román űrszekér fűtését! A megoldás hibátlanul működött, mikor hazaértünk Édesapám komolyan fájó szívvel dobta ki a hősies borosüveget. Az meg, hogy a kiscsaládunk kissé izzadt az autóban kit zavart? Légkondi akkoriban nem volt, az ablakot úgyis letekertük, a légárammal ment a meleg is. Megmutattuk biza a nyamvadt nyugatnémetnek a thasszoszi kempingben! Amíg ők hűtöttek a nyárban, mi csakazért is fűtöttünk! Ők meg cserébe rántotthússal zabáltatták a kutyát amíg mi az íztelen leves mellé a hányásízű konzervet ettük, már ha ezt lehet evésnek nevezni, de ez másik sztori.

Tanulságok

Szóval visszanyúlva a régmúlt emlékeihez az Euroringen ablak le, fűtés maximumon, motor hőtől megkímélve. Pipa! Én meg hadd főjek, nem leszek csapágyas. Ja, ha már a főzésnél tartunk, elsőáldozóknak figyelmébe ajánlom, hogy az ásványvizet ne a hátsó üléssor lábánál tartsuk. Persze nem tilos ha szeretitek a 65 fokos vizet kortyolgatni. Hűtőtáska vitele és büféhez kipakolása menőbb.

Na de visszatérve, eljutunk odáig, hogy két óra eltelt, a normális gondolatok visszamerészkedtek és hoppá, már félig üres a tank. Mint az Rx-8-as körökben köztudott, feletank alatt nem illik pályázni mert falsot szívhat, keverék elszegényedik és bumm, lehet menni a Mazdához éltömítésért. Gyors tankolás, vissza a pályára, pont Asz WRC-je elé.  Ez ugye 300 paci, négy keréken leadva nem kecsegtet sok jóval az én 200 lovas sínbuszom ellen. Mégis, tartom magam mögött, csak a pálya hátsó sikánjánál jön mindig rám, aztán legutoljára annyira, hogy hagytam is elmenni. Utána amikor kimentünk, jön vigyorogva, hogy tudta, hogy el fogom fékezni, ezért jól beleállt a hátsómba hogy ledúrjon. Micsoda, elfékezni??? Hát olyan későn fékeztem ahogy csak tudtam. Na itt kiderült, hogy ha későn fékezek, rossz íven veszem majd a kanyart, ami miatt esélytelen a jó kigyorsítás a hosszú padlós szakasz előtt… Ó basszus ugyanez volt a telefonos játékba is.

Mekkora előrelépés volt rájönni, hogy inkább kicsit hamarabb fékezzek mint kicsit későn. Ez egyszerű fizika. Ha a később fékezel 130-ról 60-ra, akkor durván 10 métert 130-cal tesztel meg 60 helyett, ez 0,3 másodperc előny, viszont ha a következő 500 méteres szakaszon végig 5 km/h-val gyorsabb vagy a jobb kigyorsítás miatt, akkor 1,3 másodpercet nyersz. Konklúzió: kicsit korábbi fékezés = 1 másodperc időnyereség. Innentől Asz már nem tudott lerázni a Subaruval. Tegyük hozzá moslékra fosott gumival ment és fékeit annyira a szentlélek tartotta egyben, hogy a pályáról hazáig már csak motorfék adatott meg neki. Azóta új gumival és fékekkel 1:30 alatti időket megy.

Ez után kijózanító volt King 350 lovas 911-ese, amikor nagypapás vezetéssel mentünk 1:31 alattit. Brutális az autó, ahol a nyolcas küzd, mocorog, ott a Porsche meg sem rezzent. Lehet a vadiúj Pilot Sport gumik miatt, de azt hiszem volt ott a német prémiumságból is. Ezzel együtt innen üzenem minden „szaraWankelezőnek”, hogy a múltkor egy vicik-vacak párezer forintos tömítéscseréhez az egész motort ki kellett szereltetnie, de megnyugtatott, hogy ennél az autónál lényegében bármit csinálnak ez a protokoll. Asszem értem miért foglalkoztatják annyit Sághi Márkot az illetékes szervizek…

Az elmaradhatatlan mi ment tönkre rovat

Semmi. Ugyanakkor a generátor csapágy körül megjelent a repülőgép sugárhajtómű hang. Meg elkezdtem hallani a kinyomócsapágyat is. Sokáig elmennek még ezek.

Aztán jött a második pályanap. Öt cammogós, tétova autós kerülgetős kör után megbetegedett a kuplung. Padló felett valamivel fogott, onnan szép lassan ment a helyére, sebességváltás megy, de csak úgy ahogy.  Ahogy illik, gyorsan kiálltam és befejezetté nyilvánítottam a napot, el akartam kerülni a trélert. Kb. még egy óra dumálás után, meg mert Bubi nem merte odaadni az RCZ-t (nem tudom mitől féltette), hazaoldalogtam. A pimasz dög persze a kapuban megjavult, azóta is rendben. Él a gyanúper, hogy vizes a folyadék, a hőtől buborékosodott a rendszer, ez okozta a jelenséget. Hamarosan csere és nyomozás…

Akkor most?

Nagyon bejövős a pályanap, de féltem is az autót attól, ahogy az elborult agyammal gyötröm. Jó lenne egy pályára alkotott célgép, turbós Wankel például, amit nem félt az ember. Megyek dolgozni gyűjtenem kell rá… Találkozunk jövőre a pályán!