Site Overlay

Bemutatkozás: FBK

Egy csendes téli estén, valahol az egyetemi alapképzés végéhez közeledve megfogant a gondolat: kéne egy autó. Na nem mintha ez egy a semmiből előtűnő hirtelen felindulás lett volna, az autók, ahogy sok más gépezet is, már gyerekkorom óta foglalkoztattak. E rajongásom a technika iránt talán a vonatokkal kezdődött és őszinte leszek, bármikor elfogadnék egy M43-as mozdonyt na meg pár kilométer pályát is mellé. Sajnos még senki sem bizonyult adakozó kedvűnek ebben az irányban, így végül autóm lett. Alapvetően hobbi irányban gondolkodtam, Pesten nincs szükségem ingázáshoz való autóra, nincs is rosszabb, mint dugóban araszolni órákon át. Miután megszületett az elhatározás a válogatás szakasza következett, mely már önmagában nem csak élvezet, de kihívás is. Egyáltalán mit szeretnék? Ez a kérdés vált a központi elemmé. Az eredmény a blog tematikájának tudatában egyértelmű, de hogyan jut valaki erre az irracionális döntésre?

Fontos megjegyeznem, hogy bár technikai szemszögből érdekeltek az autók, ezen a ponton nem nevezném magam igazi autó rajongónak még, így nem volt komoly elképzelésem a szóba jöhető típusok listájáról. Felmerült elsőnek a GT86, majd egy két ajtós, V6-os Honda Legend. Utóbbinál alakult ki a koncepcióm, hogy ez nem csak egy vezetős autó, hanem egy szerelős autó is lehetne. Családi szinten bőven van elég tapasztalat, egy régi egyszerűbb autó karbantartása nem okozhat problémát. Ily módon aktívan bevontam édesapám a projektbe és kialakult a terv: veterán korú és minőségű autót fogunk elkészíteni. Így a harmadik bekezdés végéhez közeledve közeledünk az RX-7 megjelenéséhez is. Őszintén nem emlékszem hol láttam FC-t (második generációs RX-7) életemben, de valahonnan eszembe jutott és ennél nem is kellett több. Sok szempontból ideális volt ez: mindkettőnknek tetszett a formája, a wankel különlegessége. A heteseken belül pedig személy szerint az FC-t szeretem a leginkább, egyszerűen imádom ezt a tiszta 80-as évek stílust.

2018 késő tavaszán járunk, a magyar, illetve európai piacokat nézem újra és újra, de a választék nem túl nagy. A forma, egyszerűség és költség hármas figyelembevételével egy S4-es szívó kupét szerettem volna, fehér, ezüst, esetleg piros színben, lehetőleg GXL kiszerelésben. Természetesen szép állapotban, általában jobban megéri többet költeni az alapra és csak „apróságokat” javítani, erről többet a következő bejegyzésekben, mint egyből komoly karosszéria munkával kezdeni. Az EU piac után Amerika irányába fordult a tekintetem, alapvetően ez a piac volt az autó célpontja, jóval nagyobb a választék. A vásárlási folyamat részleteivel nem foglalnám itt a helyet, a részletekről hamarosan olvashattok egy külön bejegyzésben. Na de az autó, hosszas keresgélés után bukkant fel a kiválasztott, tisztán emlékszem ahogy éppen tűzvédelmi előadáson ültem a BME E-épületében 2018 októberének magasságában amikor megjöttek a képek a motortérről és ott helyben eldöntöttem, ez lesz a megfelelő példány.

Nevadában

Hosszas és aggályos várakozás után végül a következő év februárjának végén megérkezett a család új tagja. Az első benyomás mindenki számára elképesztő volt: ilyen jó autó létezik? Alternatívan: ekkora szerencsénk van? Így lassan két év távlatából talán már jobban megválaszolható ez a kérdés, azt mondanám, hogy elég jó az autó, de egy nagyon picit kevésbé, mint amennyire elsőre gondoltuk. Hiába, wankel, motor-probléma nélkül nem lenne teljes az élmény, de erről majd később.

A Magyarországi forgalomba helyezéshez két módon vezet az út: vagy más EU-tagországban (talán legjobb választás erre Hollandia) kell először honosítani és onnan importálni haza, vagy muzeális minősítés, avagy OT vizsga segítségével közvetlenül. Egy olyan autó esetén, amely minőségében alkalmas ilyesmire és a jövőbeli terveknek sem tesz keresztbe az utóbbi jóval olcsóbb és egyszerűbb lehetőséget kínál. OT esetében többek között nem kell EU-s szabványú lámpákról, indexről, bármiről gondolkozni, minden jó ahogy gyári. Ha épp piros az index akkor úgy. Az FC-n egyébként szerencsére sárga az index, ki nem állhatom a piros indexes bohóságot. A muzeális minősítés nem okozott különösebb problémát az autónak, mondhatni egy alapos takarítás kívül-belül elég lett volna, hogy átmenjen. A vizsga korántsem annyira szivatós, mint sokan gondolják, az Érdi vizsgaállomáson fű alatt sem kell juttatni semmit, ugyanakkor ezt nem tudom garantálni mindenhol, hazánkat ismerve biztos van, ahol egy kis segítséggel minden, anélkül pedig semmi nem megy át. Ha ilyenben gondolkozik az ember fellehet venni a kapcsolatot a MAVAMSZ-al is, szívesen segítenek a részletekben.

A nagyobb kellemetlenség a műszaki vizsga. Ezt csak az állami vizsgaállomáson lehet elvégezni, ami magánszemélyként egyáltalán nem kellemes élmény. Délután négy órára a Mozaik utcába foglalt időpont után még hatalmas szerencsénk volt, hogy a trélert beengedték így beállhattam a sorba mielőtt a papírmunka elkészült volna, normál esetben ugyanis csak azután lehet egyáltalán a sorba állni. Ez legalább egy órát spórolt meg. Jó két órányi lassú araszolgatás, tologatás után eljutottunk a lényegig, ahol az autó minden izgalom nélkül átment. Na nincs még vége, még egy jó fél óra, mire kiderült, hogy olyan nincs, hogy „wankel”, marad az Otto-motor. Végül már hét óra után, de sikerrel elindultunk trélerrel hazafelé. Innen már tényleg, de tényleg csak egy lépés a rendszám. Természetesen ez a lépés is igen nagyra sikeredett, a rendszer nem volt hajlandó elfogadni az autó alvázszámát, így szükség volt egy személyre, aki képes manuálisan felvinni az adatokat. Talán senkit sem lep meg, hogy ez eltartott néhány napig, de innen már tényleg csak a rendszámot kell megvenni. Kétszer. Igen, az autó hátuljára „B” típusú, elölre pedig a szokványos „A” típusú rendszám kell. A rendszámokat azonban mindig párban gyártják. Nincs mit tenni, megveszi az ember az „A” rendszámot és megrendeli a „B” párt is, vár egy két hetet, átveszi a „B” rendszámokat és azzal a lendülettel vissza is adja az egyiket mindkét párból, hiszen nem lehet több rendszámod, mint kettő.

A történet így 2019 nyarán véget is ér. Vagyis helyesebben itt kezdődik, csak ez az iromány ért véget. Folytatás következik hamarosan™, a veterános életérzésről, illetve a vizsga előtti szerelés részleteiről. Végtezetül pedig nézzétek meg Luki videóját velem illetve az autóval.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Copyright © 2021 wankelblog.hu. All Rights Reserved. | SimClick by Catch Themes