A Mazdának van egy régóta tartó, kicsit toxikus kapcsolata a wankel motorral. Sokszor megpróbálták, imádjuk minden fejezetét, de a mainstream sajnos valahogy mindig a fájdalomra emlékszik belőle, nem a romantikus oldalára. Pedig bőven volt olyan is.
A legutolsó 8 éves fejezet (RX-8) minden szempontból hátrányból indult. Ford éra, az Euro 4 érkezése, a pörgő autóeladások – egyik sem segített rá arra, hogy jó hírnévvel jöjjön ki a kalandból a forgódugattyús motor. Hogy miért? Fejlesztői nyomás a lakosságivá tételre, alacsony károsanyag kibocsátási kényszer miatt lecsökkentett olajozási mennyiség, és vette boldog-boldogtalan, akkor is, ha teljesen tuskó volt egy ilyen gép üzemeltetéséhez. A pörgő eladások közepette, lássuk be, a Mazda sem kezelte a legjobban a dolgot, sem a vevők, sem a márkaszervizek nem rendelkeztek elegendő információval.
Miután már mindenki eltemette ezt a kapcsolatot, a Mazda most mégis felmelegítette, dacból, műszaki fanatizmusból, ki tudja, de megcsinálták és itt van. Ha az RX-8-at kritizálták a korábbi wankelesek, hogy ez már nem is keményvonalas sportautó, akkor itt van most az MX-30 R-EV. Ami semennyire nem sportautó. Ami lakosságibbá teszi a wankelt, mint korábban bármi. Baj ez? Miért lenne? Ha jó. És jó? Ha igen, mire? Lássuk!
Mi ez?
Az MX-30-at 2019-ben mutatta be a Mazda, pont a lezárások és home office korszak előtt, mint egy viszonylag kis hatótávú (200-280 km) villanyautót, ami cserébe elfogadható tömegben és árban tud maradni, miközben a városi szaladgálást, külvárosból bejárást tökéletesen ki tudja szolgálni, azaz mindent, amit a covid érában elvileg nem csináltunk. Kapott dinka ajtókat, egy minimalista, mégis elképesztően megcsinált részletekkel rendelkező formatervet, és egy árkategóriáját lapáttal agyonverő minőségi szintet hozó belteret. Vegánbőrbe varrt, parafanyelű lapáttal agyonverőt, elnézést.
Most megcsinálták ugyanezt, kicsit erősebb motorral (150 helyett 170 ló), és még kisebb akkuval, hogy fizikailag és költségben is teret biztosítsanak egy hatótávnövelő benzinmotornak, ami történetesen egy wankel motor. A műszaki részleteket házi geekünk, Barnabás, kifejti majd videóban, röviden a lényeg: a belsőégésű motor nem hajtja a kerekeket, ezt minden esetben villanymotor teszi, viszont nincs hatótávpara, mert a benzinmotor egy generátoron át bármikor tud elegendő áramot termelni az autó meghajtásához és az akku töltéséhez. Szóval… megkomolyodtunk kérem szépen, vége a punkságnak, progresszív rock van és villannyal hajtunk, ha ez a világ elvárása. Szeretőnek azért megtartjuk az exet is, mi vagyunk a Mazda, megtehetjük.
Miért jó ez?
A hatótávpara kizárásával – azaz konkrétan nem tud lemerülni – kiszélesíti az autó használhatósági körét. Az akkuról, amiről nyáron 80-85 km-t, télen reális 45-50 km-t megy el (a fogyasztásról később), gond nélkül kiszolgálja egy átlag város- vagy külvároslakó napi járási igényét. Mindeközben, ha évente 1-2 alkalommal elmenne az urbánus polgár messzebbre, arra sem kell külön autót fenntartani, vagy bérelni, mert képes rá a Mazda MX-30 R-EV is.
Milyen a hétköznapokban?
Szűk egy hétig nyúztam az MX-30 R-EV-et. Mivel főállásban átlagember vagyok, nem újságíró, így elég jól modellezem az átlag használatot is.
Két hosszabb utam volt vele, Szeged-Cegléd és ugyanez vissza, nagyobb részben autópályán, valamint sok-sok városi lótifuti, gyerek-expressz, munkaút, zömében csúcsforgalomban.
A vezetéstámogató mütyürök remekül működnek, és engem – aki nem rajongok értük – sem kergettek őrületbe felesleges jelzések tömegével. Mondhatni megszerettem őket, amire korábban nem volt még példa. A HUD is gyönyörű éles, a fontos infókat mind megjeleníti, beleértve a navit és a holttérfigyelőt is. Úri huncutságnak tartottam, de az az igazság, hogy baromi hasznos, mert nem kell sehová máshová fókuszálni, mindig a szemünk előtt van aminek ott kell lennie, miközben az utat figyeljük.
Emlékezzünk meg a fékpedálról is, mert ez nem evidens, hogy jól működik egy elektromos autóban. Az MX-30-ban tökéletes. Gyakorlatilag nincs érezhető váltás a visszatöltés és a tényleges fék között, teljesen természetes érzés a használata. A gázpedál működése pedig állítható érzékenység és motorfék (visszatöltés) szempontjából.
Több kritikát hallottam arra, hogy nem érintős a főképernyő. Nagyon helyesen! A görgővel és a négy navigációs gombbal remekül lehet használni, úgy, hogy nem kell folyamatosan ujjheggyel céllövöldézni és 200 m-en keresztül vakon vezetni. Egyedül carplay-nél esetlen egy kicsit, de megszokható az is, illetve jól működik a beépített navigáció és bluetooth kapcsolaton keresztül a zene- és hívásvezérlés is. A klíma érintős, de a főbb funkcióknak itt is van fizikai gombja.
Amiért pedig konkrétan rajongok, az a Mazda MX-30 R-EV futóműve és kormányzása. Lehetne egy leheletnyit direktebb a kormány, néhány kanyarban meg lehetne úszni átfogás nélkül, de a pontossága, a szűk fordulóköre átlagautósként is lenyűgöző. Az pedig, ahogyan kanyarokban, körforgalmakban viselkedik, az hardcore autóbuziként, alkalmi pályanapozóként is meglepett. Annyira kevés a hajtási befolyás a kormányon, hogy megvádoltam vele, hogy nem is elsőkerekes. Csodálatosan fordul, jó a súlyelosztás, az 1800 kg egyáltalán nem érződik, a huligánkodós körforgalmaimat (Auchan Ring, Szeged) ugyanolyan tempóval fűztem össze, mint az RX-8-assal. Pályanapra továbbra sem kérdés melyikkel mennék, de a városi tempójú mókázást adja a kis Mazda crossover is.
Ahol viszont kijön a tömege, az a rugózás. És ez esetben ez jó. Feszes a futómű, nem libeg, nem billeg, mégsem készít ki az úttestes kátyúkon sem, és nem is üt fel, elegendő a rugóút is. Biztos lesz, aki azt mondja rá, hogy ráz, lehet nálam van messze ez a határ (8 baros fixis múlt, helló), nekem ez így tetszik.
De tényleg, őszintén leborulok a Mazda futóművesei előtt, mert kommersz autóban ilyen jót én még nem tapasztaltam. Ha összefutunk, egy kör szakét én állok!
Helykínálat
A napi járás viszont nem csak móka és kacagás, be is kell jutni a járműbe, és el is kell férni benne. Itt viszont elég sok áldoztatott a design oltárán. A szekrényajtós – freestyle, ahogy a Mazda hívja – megoldás nagyon látványos, mindenki rácsodálkozik, de a praktikustól távol áll. Az RX-8 egy sportkupé, ahol méltányolható, hogy ennyivel is könnyebb a bejutás hátra. Ez viszont egy nem is annyira kicsi crossover/SUV, közel 4,4 méter, amin vígan elfért volna 4 rendes ajtó, amivel nem kell tilitolit játszania az elöl-hátul ülőnek, hogy ki merre és hogyan pingvinezik ki a mellettük parkoló autó és a szétnyíló ajtók által alkotott karámból. Persze csak miután kicsatolta magát az elöl ülő, és kinyitotta az ajtaját, mert a hátul ülő addig sehova nem megy. Kisgyerekek mellett ezt vehetjük előnynek is.
A beltér széles, viszont rövid. A hosszú orr és a látványos forma a hátsó lábtérben és a csomagtérben is visszanyal. Hogy mást ne mondjak, a saját, 9 centivel rövidebb S-Crossomban egy méretosztállyal több hely van. Persze annak dolga ellátnia egy 4 fős család minden utazási igényét, az MX-30-nak viszont nem. Ez egy nagyon szép városi autó, aminél belefér a kissé nagyvonalú térkezelés.
Viszont itt egy kicsit meg kell, hogy kritizáljam a koncepció alapját. Ezt az autót elektromosként mutatták be. Majd lett belőle 2 literes benzin-„milf”hibrid verzió is néhány piacon. Minek is? Ott a CX-30, az egy belsőégésű motoros autó ebben a méretben. Sokkal jobb térkihasználású autó lehetett volna az MX-30, ha nem hagynak feleslegesen sok helyet a motortérben. Lehetne benne frunk, amiben minimum a töltőkábelek elférnének, lehetne nagyobb akkus opció, lehetne nagyobb csomagtér, mert nem ott lenne az akkuk helye, stb, stb. Még ebben a wankel hatótávnövelős verzióban is van egy 15 centi felesleges hossz a motortérben, ahol üreg van, levegő, semmi hasznos dolog. Persze ez a vásárlókat nem fogja érdekelni, ez egy érzelemalapú autó.
Van viszont egy dolog, amivel nem tudok dűlőre jutni: a hangja. Az autó alapvetően nagyon csendes, ezért kis tempónál zavaróan hangos az egytárcsás forgómotor. Ebben a kategóriában a konkurencia is ilyen, csak nem értem a miértjét. Az utastérben hallgatózva gyanús, hogy valami hanggenerátoros hangzás is társul mellé, de ez sem segít rajta. Sajnos a wankelség itt nem ad hozzá, se a röfögést, se az űrrakétahangot ne várjuk tőle, ennek generátorhangja van.
Beszéljünk a fogyasztásról is…
…mert a wankel kapcsán úgyis mindenkinek ez az első aggálya. Ahhoz keveset mentem, hogy be tudjak dobni ide egy számot, egy átlagot, és ez ennél az autónál nem is ennyire megfogható. Ismételve magamat, ez egy hatótávpara nélküli városi, elővárosi villanyautó. Nyáron kb. 85 km-t télen 50-et elmegy, és ha kell, sokkal többet is. Ennek viszont ára van. Ilyenkor a fogyasztás attól függ, mennyi az a „több”. Fajlagosan sokat fogyaszt a generátorüzem, többet, mintha simán benzinmotorral menne, amit műszakilag nem értek, ld. lentebb levezetve. Gyakorlati oldalról viszont belefér, mert amikor nem benzinnel megy, főleg, ha napelemről töltöd, akkor olcsón jársz vele. Hogy számosítsam is: téli, latyakos úton (ami érezhetően fogta), teletöltött akksival indulva, 130 km-re 8,6 literes átlag adódott, 90 km-nyi 130 km/órás autópályázással, azon kívül pedig zömében 90-es tempóval haladva. Ez egy hosszabb úton, köztes villanytöltés nélkül még felfelé menne természetesen. Viszont előtte egész héten kizárólag villannyal jártam, kerek 0 liter benzinfogyasztással, az egyenlet vége tehát elég kedvező lett.
Üzemmódok
Tapasztalataim szerint az EV mód a legcélravezetőbb, ha lemerül, úgyis tölt. Utóbbit EV és Normal módban is furcsán csinálja, nem tölt 10-20%-ot egyben, hanem kb. 5%-ot tölt, majd lekapcsol, és EV mód mellett is folyamatosan tolja fentebb és fentebb a töltöttséget. Bizonyára valamiféle akkumenedzsment zajlik, de tartok tőle, hogy ezt a wankel motor kárára teszi, mert az indokoltnak tűnőnél sokkal többször indul be és áll le.
A Charge mód nem túl üzemanyaghatékony, viszont ahol van nullemissziós zóna, ott jól jöhet, hisz mire odaér, feltölti az akkut a behajtáshoz.
Olajat a teszt szűk 1000 km-re alatt nem kellett ráönteni, a nívópálca közepén volt a szint amikor ellenőriztem. Egyébként a Mazda a bejáratás alatt „nagyobb” olajfogyasztással számol, és 1 évig a szervizben ingyen utántöltik.
Kinek ajánlanám?
Aki beleszeret. Pont. Ennyire egyszerű, minden, amit fentebb írtam, felesleges. Ez egy „életstílus” autó, ami amúgy kimondottan jó is, mint autó, és senkit nem érdekel, hogy fajlagosan, köbméterre, deci benzinre, bármire, ez nyeri-e az autóskártyát.
Racionálisan nézve annak, akinek a hétköznapi mobilitásra elég a hatótáv, amit tud, de nem akar nyilvános töltőhálózattól függeni akkor sem, ha alkalmanként ennél hosszabbra nyúlik a túra.
Bármelyik okból is veszi meg valaki, egy nagyon ízlésesen csomagolt, nagyon érdekes műszaki tartalmat fog kapni, amiről, ha akar, tud autóbuzikkal dumálni, mert örök téma lesz, de ha ez teljesen hidegen hagyja, akkor is jó érzéssel fog beleülni minden reggel, amikor felfűtve várja a töltőkábel végén.
