Megérte a munka.
Vegyük fel a fonalat a legutolsó posztom óta! Megvolt a TÜV-vizsga, minden szuperül ment, de szerintem a vizsgabiztosnak kell egy új szemüveg… De nem festem az ördögöt a falra, inkább nem is mondok semmit, haladjunk tovább. A lényeg, hogy sikerült! Az autó így, a jelenlegi állapotában teljesen legális. A cső is bekerült a végleges pozíciójába, és nagyon jól néz ki – főleg, ha meg van világítva.
Forró szezon volt.
Az idei nyár nem spórolt, feltekerte a fűtést rendesen. Én meg voltam olyan okos gyerek, hogy még a motorfelújítás közben kivettem a klímát az autóból, mert minek ugyebár, „because race car” – most meg majdnem megdöglöttem a 40 fokban. Csinos fekete bőrbelső egy fekete autóban, és amikor 6 órán keresztül áll a szekér a találkozón a tűző napon, egy ablakleengedés nem sok segítség. De tudom én ezt jobban: még azért a váltógombom is fekete alumínium, hogy jól fel tudjon főni, szóval nem igazán lehet semmihez sem nyúlni az autóban… Na, de most hogy kisírtam magam a vállatokon, hozzá kell tennem, hogy az autó ezt a hőséget is minden szó nélkül tűrte.
Kb. 5000 km ment bele most a szezon alatt, ami majdnem a duplája a tavalyi megtett útnak! Tankolni, mosni és néha egy korty olajat kellett rátölteni – ennyit kért az egész szezonban. Megjártuk Svájcot, Németországot, és itt Ausztriában a környékünkön meg Tirolban is tiszteletünket tettük pár helyen. Nagyon jó volt az autó végig, öröm volt vezetni az autópályán, a szerpentineken, és persze az éjszakai, csendes gurulások a városokon át sem maradtak ki. Miután lement a Tuning World, nem is nagyon nyúltam már hozzá, mert elég sok helyen megfordultunk, és inkább kiélveztem az autót és annak az állapotát – végigturnéztuk a környéket. Nagyon sok csodás emléket adott nekem ezen a nyáron, és nagyon sok új barátot, embert ismerhettem meg rajta keresztül, hiszen szuper helyekre vitt el.
Mi köze ennek a Wankelhez?
Amikor visszaolvasom a posztjaimat, hogy tudjam, honnan kell folytatnom, sokszor elgondolkozom rajta, hogy mégis az én sztorim és tapasztalataim az autóval hogyan jönnek a Wankelbloghoz. Én nem dobálózok itt nagy megoldásokkal vagy számok hadával, se valami komolyabb projekttel (mint utólag tempomatot csinálni), de úgy gondolom, hogy egy másabb, inkább emocionális irányból közelítem meg a témát. Elmesélem nektek azt az utat és sztorit, amit én átélek ezzel az autóval, és hogyan formálódik mindeközben az én személyiségem is, ami lassan összefolyik a géppel.
Lehet, hogy többet írok magamról, mint az autó szívéről, miről ez a blog is szól, de lassan a kettő már ugyanaz. Én sosem úgy láttam ezt az autót, mint egy sima projektet vagy egy tuningalapot. Már az első pár hetünk is érdekesen indult, és azóta ez inkább egy fejlődés és utazás számomra, mintsem puszta építés vagy autózás. A tisztelet és egyben félelem, ami kialakult bennem a Rotary motor iránt, valami olyasmi lehet, ami csak két ember között szokott létrejönni.
Kész van?
Most, hogy sikerült egy álmomat valóra váltani az autóval és kimaxoltuk a szezont, ezzel igazából le is zárhatnám ezt a korszakot, és késznek tekinthetnénk a verdát. Erre viszont azt mondják, hogy egy projektautó so sincs kész – ez nagyon is igaz, mi sem vagyunk készen. Ez nem a cél volt, hanem egy mérföldkő, amit sikerült teljesíteni, de megyünk tovább, de még mennyire! Sok új kaland vár még ránk, a gép is fog még kapni 1-2 extrát, hiszen ez csak a mostani szezon ruhája volt. Nemsokára itt a következő szezon, és már készülünk rá erősen. És hogy ne legyen súlytalan a munka a hideg napokon, meg is van a célkitűzés: az idén 7 találkozón és rendezvényen csillogtunk, ezt a számot pedig emelni szeretném jövőre – nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is.
Merre tovább?
Az idei szezonnak vége, és már pihenőre tért a jószág is, de igazából a buli még csak most kezdődik. A vízió megvan, már csak be kell vásárolni, és mehet is a munka az év elejéig, mivel jövőre – ha minden jól megy – korán kezdjük a szezont. Tudom, hogy most nem vagyok túl informatív, de nem szeretném előre lelőni a poént. A menetrend egy része már él, a fő cél kitűzve. A rotoros kap egy-két csini dolgot még, hogy még jobban hasonlítson az én őrült elmémre. A mostani beavatkozások sokkal drasztikusabbak lesznek, mint az előzőek, és ici-picit a motorhoz is nyúlunk – de ne gondoljatok itt rögtön turbókitre vagy hasonlókra, azért nem szakadt rám a Nemzeti Bank! (Habár én beküldtem ötletnek, hogy az új 500 euróson az én RX-em legyen, ha már a felni színe passzol… Azt hiszem, ki is vezették az ötszázast utána, ezt most nem veszem sértésnek, de rendben!)
Már tudjátok…
Mint mindig, most sem lesz máshogy: muszáj lesz kivárni az év elejét, ahol majd részletes beszámolót tartok arról, mit csináltunk az autóval, és akkor már el is mondhatom nektek, mi vár ránk a jövő évben. Viszont lesz remélhetőleg még egy téli projektem, ahonnan tudok majd nektek koszos, garázsos, wankeles tartalmat hozni, szóval érdemes lesz figyelni a blogot. Itt nincs megállás télen sem!
Köszönöm, ha végigolvastad!
Apexline Richárd
