Luki:
Részemről nem volt tervben az idei évre semmilyen pályanap, arra fordítottam idén az időt, energiát és pénzt, hogy még élvezhetőbb legyen az autó pályán. Azon az évi 1-3 alkalmon.
Milyen változások történtek a legutóbbi alkalom óta:
– elölről lekerültek a Bosch trácsák és a PowerStop Z26 betétek. A teljesen mezei, pályára nagyjából alkalmatlan Bosch tárcsa ezzel a betéttel elfutott közel 3 pályanapot és jó pár erősebb szerpentinezést. Nem a tárcsa érdeme, hanem a betété. A Z26 a PowerStop legkomolyabb karbon-kerámia betétje, ami itthon elérhető Szabitól. Lehetetlen volt elmelegíteni, cserébe megzabálta a tárcsát pillanatok alatt, miközben magából a betétből szinte semmi nem fogyott. Márktól szereztem végül egy kétrészes RacingBrake tárcsát és raktunk fel hozzá egy új szett Z17-et, ami a PowerStop belépője. Azért nem raktuk vissza a Z26-ot, mert ahhoz valami sokkal komolyabb összetételű tárcsa kéne, amit nem zabál meg. Összességében ez a kombó baromi jól teljesített pályán, viszont iszonyatos mennyiségű fékport gyártott, ellentétben a Z26-tal. A köztes Z23-at is ki fogom próbálni, egyelőre erre az autóra nem szükséges komolyabb fék. A kétrészes tárcsa óriási előnye, hogy a tömege töredéke a gyárihoz képest.
– A gyári kipufogó is lekerült, jelenleg sokkal jobb az öblítése, nem fojt akkorát, mint a gyári. Én meg vagyok róla győződve, hogy jobb így a motor hőleadása is. Persze nem tudom számokkal bizonyítani, mert ez egy sok tényezős dolog.
– Az egyébként csodálatos Yokohama Advan Sportokat is lecseréltem, helyettük pedig egy szett Michelin Pilot Sport 4s ment fel. A különbség leírhatatlan. Számottevően jobban tapad, mindenhol, bár ez még nem egy semi slick, de azért mégis egy erős ugrás felfelé kategóriában.
– Az olajhűtőimet régóta rendbe kellett volna már szedni, valami/valamik nagyon csúnyán elpuszították a lamellák nagy részét. Voltak olyan elég nagy felületek, ahol biztos, hogy egy gramm levegő nem áramlott át. Azt gondolom, hogy ez is hozzájárult a motor sokkal jobb hőmérsékletéhez, mint legutóbb. Nem ez a végleges megoldás, elkezdtem futni a köröket, hogy ki az, aki esetleg gyárt a gyári alapján full alu olajhűtőket, de úgy látszik ez nem annyira egyszerű művelet, mint vízhűtőt gyártani. Egyelőre Gulyás Ádi javaslatára marad az, hogy szerzek jó állapotú gyáriakat, és csináltatok hozzá rendes csöveket.
Ilyen lett 
Ilyen lett 
A barátaim egy jó 3 és fél órára 
Ilyen volt
– A futómű: előzőleg már olvashattátok, hogy a gyári gátló és rugó kikerült. Megfáradtak szegények az elmúlt 18-19 évben, puha is volt már, billegett is. Bilsten B12 Pro szett került be, szintén Szabitól, és bár ez még messze nem egy felső kategóriás Bilstein szett, az én felhasználásomhoz bőven bőven megfelel. A különbség szintén leírhatatlan, az autó továbbra is komfortos utcán, viszont pályán olyat fordul mindenféle billenés nélkül, hogy az hihetetlen. És tényleg annyira hihetetlen, hogy egyszerűen nem is mertem azt elvállalni még, amit a gumi és a futómű tud. Ha nem szeretnéd a világ összes pénzét elkölteni, de egy sokkal jobban autózható 8-ast szeretnél, akkor csak azt tudom mondani, hogy vágj bele, nem fogod megbánni. Muszáj hozzátennem, hogy a gyári futóműve még mindig meglepően jó, de ez a Bilstein az Eibach rugókkal egy másik szint.
Milyen volt újra a pályán?
Röviden: zseniális. Sajnos a simulator egy ideje a padláson pihen szétszerelve, pályázni sem voltam régóta, és ez pont olyan dolog, mint minden más: gyakorolni kell, hogy menjen. Jó pár kört arra használtam fel, hogy szokjuk egymást az új setuppal, és hát őszintén szólva nem igazán volt meg sokszor a bizalmam se magamban, se az autóban, hogy úgy rendesen el tudjam magam engedni. De aztán végül borult minden, és elkezdtünk haladni. Majdnem 3 másodpercet javítottam a legjobb időmhöz képest, így sikerült összehozni egy 1:29:084-et.
Én azt gondolom, hogy 27 környékére be lehetne most érni ezzel az autóval, de egyelőre nagyon lassú vagyok a lassú kanyarokban. Pont azért, mert eddig az Advan Sportokkal ahol el tudtam rotálni a hátulját, most nem, ez betapad, mint a picsa, máshogy fordult. Így változtatnom kell majd a használt íveken, és ezekbe a kanyarokba is jóval több lendületet vinni úgy, hogy a kigyorsítások ne szenvedjék meg.
Az időjárásra nem tudom azt mondani, hogy ideális volt, egy 23-25 foknak jobban örültem volna, az ég is leszakadt egyszer, így olyan 14-16 fok környéke lehetett. Viszont az autó imádta, 97 fok fölé nem is sikerült eltornázni a hűtővizet, míg eddig ezzel erősen szenvedtem mindig.
Összegezve, az autó még sosem volt ilyen jó, egy rossz szavam nem lehet rá. Eddig mindig volt valami, és amióta nálam van, 5000 körül mindig torpant egyet, melegen pedig jóval erősebben csinálta. Amióta fent van a kipufogó, ezt egyszer sem tapasztaltam, most sem. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett az oka, sosem sikerült rájönni, minden lehetőséget kizártunk. Mikor Roland programozta a kocsit, ő is csak annyit tudott mondani, hogy csak padon tudnánk rájönni.
Ültem Tempo mellett is, sosem voltam még ilyen rosszul autózás után 😀 Ő is ült mellettem, de aztán ránk szakadt az ég, és lemenekültünk a pályáról, mert az én kukim az kicsi ehhez. De majd ő megírja.
Nincs legjobb körös videóm, a GoProban már nem volt szufla, és nem is tetszett ez a FOV, szóval hagytam. Viszont ezek voltak a legizgibb körök, még ha nem is a leggyorsabbak.
Rövid mókás vidijó adatokkal: https://www.facebook.com/wankelblog.hu/videos/3136963116447156
Hosszú mókás vidijó:
Tempo:
Tudom, hogy most sokan arra vártok megírjam, amit Luki olyan könnyelműen beígért, de nem fogom elárulni mekkora van neki…Sorstársammal ellentétben én terveztem pályázni, de valahogy soha nem jutottam el odáig eddig a napig!
Miért most, miért nem eddig?
Röviden: csak mert! Hosszabban: csak mert, eddig nem volt olyan amikor a csillagok állása, a pályanap időpontja és az autó hangulata egybevágott az én lelkivilágommal (igen, van, még van). Luki azért jobban belecsapott a lecsóba módosítások terén, én azokat visszafogottabban eszközöltem.
Első amit említenék és szerintem a pályán a legnagyobb segítségemre az autó programozása volt. Amiket anno kiemeltem, mint legjobban érezhető változások, a bitek tologatása után, az alacsonyabb fordulatszám tartományban érezhető plusz erő (igen, erő, mert ez wankel és erős) és a fordulatszám tiltás kitolása. Ezzel a kettővel teljesen máshogyan jöttek ki az elváltások és/vagy a nem visszaváltások után az alacsonyabb fordulatszámról a kigyorsítások.
Numero 2 módosítás, amit említenék az a rugók cseréje. Nem feltétlenül a pályanap miatt lett cserélve a MaXpeedingrods szett, inkább csak, hogy a hátulja is lejjebb kerülhessen az autónak. A foglalkozás elérte célját, ám ezzel együtt az autóalja is itt-ott a földet. De ilyen ez a LowLife…ahogyan szokták mondani: a szépségért meg kell szenvedni! 🙂 Aztán ezzel együtt volt egy köröm a futóművet beállíttatni, mert a jobb hátsó elég “kancsal” lett. Sajnos elől két csavarnál az anyuka és apuka nagyon megszerették egymást, így nem tudtuk azon állítani abban maradt némi eltérés, de a hátulját sikerült összehozni.
Végül mit is hoztunk össze a nagy napon?
Korai kelést, rekord fogyasztást és egyéni rekord időt! Luki méretét, még most sem fogom elárulni. Lehet kellene egy tippelős játék, mint anno a kompressziómérésnél?! 😀
Gumik terén én mindig úgy vagyok vele, hogy egy új szettel ha elmennék pályázni, akkor amikor a kanyarokban sír a gumi, én hasonlóan sírnék a kormányba kapaszkodva. Leperegne előttem, hogy egy-egy kanyarban lemorzsolódik pár ezer HUF és ott hagyom a pálya szélén. Aztán ezen a becsípődésemből kiindulva, mindig keresem a “tökéletes” párosítást: ár/érték. Lehet mondani, hogy ha volt majomra…de szerintem ez pont nem az a kategória. Szóval esetemben egy hibrid setup volt a kocsin. Elől Kumho ECSTA PS91, hátul Goodyear asymmetric 3. Meg kell, hogy mondjam meglepően jól viselkedtek. Biztos benne van, hogy nem 40 fokban a 60 fokos aszfalton kellett teljesíteniük, de nem lehet okom a panaszra.
A programozás előnyeiről már ejtettem pár szót. Ahol a legtöbbet hozott nekem az a célegyenes utáni kanyarok, hogy ott 3asban tudtam kigyorsítani. Ugyanez a hátsó sikánnál. Aztán pár helyen, ahol kellett a 3as előbb, azok most kitolódtak. Összességében nem tudom ezek mennyit hoztak, de a nap végére (az eső előtt) sikerült egy 1:29:426 saját rekord időt autózni.
Ami plusz jó volt az időjárásban, hogy nem melegedett túl semmi. Nem kellett annyi hűtőkör, mint egy nyári meleg pályanapon. Simán tudtam menni 3 vagy 4 kört, anélkül, hogy a mutatók az egekbe szöktek volna a vérnyomásommal együtt. Legelőször a fékeken éreztem, hogy kezdenek “lustulni”, de azok is jobban bírták így. Aztán végül egy rövid eső tovább hűtötte a kedélyeket. Persze voltak akik ezt várták, hogy véletlenül megcsúszhasson az autó hátulja és szépen befűzzék a kanyarokat. Fura módon ezek az autók mind hátsó kerekesek voltak és mindig ugyanott vétették el a sofőrök. Nekem kicsit gyanús volt, de nem szóltak érte a bírók. 😉
A nap fénypontja természetesen az volt, hogy beleülhettem Lukiéba (a kocsiba…még mindig arról van szó). Ahogyan felengedtek minket el is eredt az eső, így hamar vége lett a mókának. Viszont azt jó volt látni, hogy melyik íveket rontom el és miért. Danke Luki!
Végül lássuk, hogyan is ment az az egyéni csúcs a pályán:
Hazafelé az út veszélyes… anno “megénekelték” Animal Cannibals-ék. De szerintem ők sem arra gondoltak, hogy amikor elhagyod a pályát és hazafelé veszed az irányt, akkor egy sima tankoláskor a frászt hozza rád a fogyasztás, amit kicsikartál a kocsidból.
Végül levezetésnek a hold ihletett egy háttérképet a telefonomra. Ha ezt valaki látta kívülről, hogy hogyan készült, még lehet most is ott fetreng az árok parton és röhög. De a lényeg, hogy elkészült ez is!
