A poszttal egy új sorozat indul, amiben RX-8 (7? legyen meglepetés) tulajok fognak mesélni, hogy ők hogyan is lettek wankelisták, és mégis, miért jó ez nekik? Első részeként fogadjátok szeretettel a blogon párszor már említett barátaim – akik történetesen testvérek –, B1 (a.k.a. Balázs) és B2 (a.k.a. Bence) történetét, valamint
Rég volt már poszt, amire hozhatnék kifogásokat, hogy pl. családom is van, ezer más dolgom volt, meg ilyenek, de elég erős oka az is, hogy nem történt semmi érdemleges. Persze a „Kezdők ide” sorozat, meg még pár téma körüljárható, egy RX-7-est is volt szerencsém elkötni egy körre, arról is tervben van
Megnéztem egy videót, és úgy éreztem, a világot is meg tudnám váltani, ha fenn volna TeCsőn, hogyan kell. Hát még egy motortartó bak felújítás? Mit nekem? Aztán megnéztem még egy videót, és rájöttem, hogy tud ez nagyobb szopás lenni, mint azt én gondoltam, de azért belevágok. Jó tanács: a világmegváltáshoz
Előrebocsátom: eget rengető újdonságról nem tudok beszámolni. Ha macska lenne, azt mondanám, hogy kurvul, dorombol, eszik. De mivel ez nem macska, hanem egy wankelmotoros autó, ezért inkább azt mondom, hogy nem akar tönkremenni, teszi a dolgát és nyeli a benzint. Nagy unalmamban viszont megcsináltam sok apróságot. Azokat a dolgokat, amik
A múlt hétvégén megvolt az első RX-8 találkozós részvételem is az autóval. Mivel „Tavaszi RX találkozó és bejáratás”-ként volt meghirdetve, az utolsó szót magamra vettem, és kötelezőnek éreztem a megjelenést. Ezzel újabb 700 – mostkapaszkodj – h i b a m e n t e s kilométer került az autóba,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, köszöntjük Önöket a csapágyazott Szopóroller De Lux fedélzetén! Bőrszíjakat becsatolni, kérem helyezzék arcukra a szopóállarcot, vegyék ajkaik közé a szájpecket, farpofáik közé pedig a pozicionáló stiftet. A csapágyak most épp kicsit berágtak, készüljenek fel, kemény utunk lesz. Akik éves bérletet váltottak, ők, nos… hát, ők idióták.
Városi autóként, főleg így bejáratósan, 4000-nél elváltva, motorféket szigorúan nem használva inkább könnyebb fizikai munka a Mazda vezetése, semmint szórakozás. Hogy mindjárt első nap rám akarták törni a reggeli csúcsban (vétlen voltam, előttem megálltak, én is így tettem, a sokkal mögöttem jövő viszont későn eszmélt) gyorsan belém is verte, hogy
Elég rég volt már poszt, ennek egyszerű okai vannak: az autóépítés hajráját hátrahagyva igyekeztem végre itthon is lenni, illetve értelemszerűen minél többet használni az autót. Meg simogatni. A simogatás jegyében kapott egy komplett takarítást, bőrápolóval meg matt műanyagápolóval. Egyébként, mint gumiiparban dolgozó, eloszlatnék egy tévhitet: a műanyagot és a gumit
Pénteken, egy pörgős, de unalmas hét kárpótlásaként végre rendszámot kapott az RX-8-am. Utóbbi időben figyeltem, hogy mik a legfrissebb táblák, és PCS-ből elég sok jött szembe, ami azt sugallta, hogy itt helyben most ez megy. Hát ebben nem tévedtem, viszont akárhogy drukkoltam neki, hogy kifusson, a végére még csak odaértem.
Ígértem egy rövid bejelentkezést a mai “elő-vizsga” után. Rendesen átnézték, átrázták, mérték amit kellett. Fékek jók, lengéscsillapítók jók, a hátsó stabilizátorok még átmenők, de hamarosan cserések (mivel a mindenkori célom a műszaki tökéletesség, így ez nem is lehet kérdés, hogy hamarosan cserélve is lesznek), viszont a bal oldali belső kormányösszekötőm döglött
