Család és városkompatibilis autót 4,5 milla alatt? Lássuk! (2/4)

A Wankelblog szolgálati autót keres 2. rész

Amint azt az 1. részben már megírtam, autót keresek, méghozzá újat, kifizethetőt, és olyat, ami nem tűnik kompromisszumnak egy 2004-es Daewoo Nubira 1,8 CDX után, ami meglepően magasra tette a lécet. Az első részben kiveséztük a franciákat és a japán motoros magyar terméket, jöjjenek most a németek, meg egy cseh-német.

Csak emlékeztetőül, a versenyzők:

• Dacia Logan MCV
• Renault Clio Grandtour
• Renault Megane
• Suzuki SX-4 S-Cross  -> róluk szólt az első rész
• VW Polo
• Škoda Rapid
• Opel J Astra
• Opel K Astra
• Ford Focus (kifutó)
• Honda Jazz
• Fiat 500L
• Fiat Tipo
• Kia Ceed (kifutó)

VW Polo

Nemrég jött ki az új Polo, ami a számok alapján, ha alsó tűrésen is, de pont elég lehet a családi feladatra. Beleülve is jó, hely van, az anyagok szépek, a csomagtér 350 litere korrekt ekkora bódéban. Ha a Daewoo 405 literéből levonom a gáztartály miatt megemelt padlót, meg a szükségpótkereket, az is itt van valahol, és sosem volt kevés. Ez meg még jobban is pakolható.

Végül csak a konfigurálásig jutottunk. Klasszikus VW csoportos a felállás: van a plakátár, nagyon hívogató számokkal és parasztvakító felszereltségekkel (városi vészfékező, stb.), aztán mire egy használható, nem 70 lovas és manuális tükrös autót összerak az ember, addigra két mérettel fentebb jár árban. Konkrétan 4,7 M Ft-nál álltunk meg. Igaz ebben már távolságtartós a tempomat (nincs is szimpla), és elöl-hátul van parkradar. Tulajdonképpen nem tartom soknak, akinek elegendő ekkora méret, és egy jól felszerelt, minőségi tárgyat akar, annak jó, de az én értékrendszeremben, nekem ez ennyit nem ér.

Škoda Rapid

Jó pár kilométert volt szerencsém belerakni egy 1,6 dízel Octaviába (5 gang, 105 ló), és nagyon megszerettem azt az autót. Eltekintve attól, hogy műanyag kormányos volt (bár találkoztam már nem egy rosszabb bőrrel), és hangszóróból csak az első ajtókba jutott 1-1, hátra semmi, a tároló rekeszek helyére meg csak zsíros műanyag fedelek kerültek, mert bizony ezek is feláras dolgok lennének.

A Rapid tetszeni sosem tetszett, viszont mindig úgy tekintettem rá, mint a Nubirám potenciális utódjára. Két feltétellel lennék hajlandó Rapidot venni: legyen Rally-zöld (eszméletlenül állat egy szín) és legyenek feketék a felnik (+30 ezret megér). Így már legalább lenne benne valami szép is.

A Family felszereltségben minden benne van… a plakáton. Mire bekerült az eggyel erősebb TSI motor (110 vs 95 ló), meg a kispórolt apróságok (gombok a kormányra, bluetooth?!?, hátsó hangszórók, tárolórekeszek), amik nagy részét egy japán rá sem írja a felszereltség listára, mert alapnak veszik, addigra olyan 4,4-4,5-nél tartottunk. Ez még nem sok, pont az S-Cross ársávja, de nagyon kell keresnem, hogy miben jobb a Rapid. A belseje keskenyebb, és hátul még annyi fejtér sincs, mint a Megane GrandCoupe-ban. A csapott végűnek magasabb a hátulja, viszont ugyanígy összerakva sok százezerrel drágább. Az összerakottságérzet valamivel jobb, mint a Suzukiban, a VW csoport ebben nagyon erős. A TSI-vel szemben viszont bizalmatlanabb vagyok, mint a Boosterjettel – bár, mivel a tervezett 10 év alatt kb. 150 ezer km-t fogok menni, ez a része mindegy, mindkettő ki kell, hogy bírja.

Aki megelégszik az alap Rapiddal, annak jó vétel, megértem, ha valaki ezt veszi. Nálam gyengén indul, mert viszonylag alap dolgok is csak felárért vannak, vagy azért sem (automata tükör pl. nem rendelhető). Ennyiért ráadásul még nem sok Simply Clever dolog jár, az ötletes csomagtérrendezők és társai felárasak. Ami viszont benne van, az tényleg jó, akár az esernyőről, akár a palack alját megakasztó italtartóról legyen szó, az ilyen apróságokat nagyra értékelem.

Végül ezt sem teszteltem, tudtam, hogy nem veszem meg, nem raboltam a kereskedő idejét. A kereskedő amúgy egy igazi klasszikus talpig úriember volt, az a fajta, akinek az ing ujja pont annyira lóg ki a jól szabott zakó ujja alól, hogy az óra még éppen kivillanjon, remélem előbb-utóbb áthelyezik az Audi szalonba, neki ott a helye. Bár lassan az új Škodák is felnőnek hozzá (és egyre eltávolodnak az átlagember pénztárcájától).

Apró adalék a VW csoport árpolitikájához: 4,5-ért már Octavia is van. 80 lovas motorral, távirányítós központi zár nélkül. Ha biztosítási ügynök vagy, és fontos, hogy az ügyfél mit lát, pici pénzért is vehetsz náluk mutatós autót, de ha használni is szeretnéd, mindjárt egy bő millával feljebb találod magad, mint az alapár.

Opel J Astra

Valahol 4 millió környékén kínálják most az előző szériás Astra szedán változatát, és ez ennyiért egy nagyon jó ajánlat. A felszereltség is rendben, papíron a motor is. Egyhat, száztizenvalahány ló. De könyörgöm, honnan kell előzavarni azokat a lovakat??? Én megpróbáltam, több fokozatban, több fordulatszám tartományban, de sehogy nem sikerült megtalálni őket. Ez a motor egy Euro normák által agyonfojtott őskövület egy botrányosan nehéz kaszniban. Ez így együtt azt jelenti, hogy bitang módon nem megy, de legalább eszik. Vezetni amúgy ugyanolyan, mint a Daewoo-mat, az úttartást, rugózást, kormányzást, stb. tekintve. Ami egyáltalán nem rossz, de mégiscsak eltelt 13 év, illene ezt nem csak váltóval überelni, ami végre fokozatokat is ismer, és nem csak a végtelen tengert.

Pechjére a J Astra annak a járműgenerációnak a tagja, aminek a műszerfalai engem mindig elborzasztottak: a funkció már sok, külön rádió-klíma, stb. konzol már nincs, érintőképernyő még nincs. Ez a gyakorlatban egy átláthatatlan gombhalmot jelent, amiért ugyanúgy utálom a legutóbbi Mondeo facelift előtti verzióját, mint ezt a szerencsétlen Astrát.

Ez az autó végül a szükségtelenül nagy hossza és az erőtlensége miatt esett ki. Van persze 1,4 turbó (sőt, a szívó el is fog tűnni a kínálatból), de a tömeggel az sem tud mit kezdeni, meg árban is túllóg a keretemen (saját konfiggal 4,5 millióra jött ki az 1,6-os “szívatóval”).

Opel K Astra

Éééés igen! A várva várt generációváltás mindent helyre tett az Astránál! Úgy a beltérben (a megvételre érdemes felszereltségben már alap a tapiképernyő, és az elrendezés is jó), mint általánosságban, mint autó. Az igazsághoz tartozik, hogy ezt turbós motorral, abból is az erősebb, 150 lovas benzinessel próbáltam, ami még kombiként is pusztítóan vitte az Astrát. A szívó 1,4-essel kb. ugyanolyan nyomorúságos lehet, mint a J az 1,6-ossal.

Ami valami egészen elképesztő volt ebben az autóban, az a csend. 50 ezres, tehát felfogható árú opcióként kapható hozzá akusztikai pakk, ami hangszigetelt szélvédőt, meg ki tudja mit takar még. Mivel a legnagyobb luxus a csend, és ez az, amiben leginkább többet tud egy prémium autó, a konfigurátorban be is kattintottam ezt az opciót. Hiszen ha egy középkategóriás autóba ennyiért megvehető ez a luxus, akkor azzal élni kell. Aztán kiderült, hogy a tesztautóban ilyen nem volt. Mégis olyan csendes volt, hogy megvádoltam, hogy akkor viszont start-stoppos, de a fordulatszámmérőre pillantva ez is megdőlt, a motor járt. Egyszerűen sem rezgés, sem zaj nem jutott el a kezelőszervekig, vagy az ülésig, ami esetleg mégis, azt teljesen elnyomta a városi alapzaj, amiből amúgy szintén kevés szűrődik be.

Ami kicsit kijózanító, az pár méltatlan beltéri részlet. Lehet ez más autóban nem tűnne fel, de a jó kidolgozású műszerfal mellett zavaró pl. a kézifékkar környéke. Valószínűleg a némi felárért elérhető elektromos kézifékkel ez is helyrejönne, de ha minden kis opciót bepipálgatunk, gyorsan szaladnak össze a súlyos százezrek. Márpedig pipálgatni azt kell. Egyrészről jó, hogy szinte bármi megrendelhető (pl. fotokromatikus tükör), sőt több dolog együtt csomagban is, olcsóbban, anélkül, hogy egy teljes felszerelést kellene lépni, mint a japánoknál, másrészről viszont tényleg sok pipát kell berakni, hogy sehol ne lógjon ki a lóláb. Addigra meg már sokkal drágább lesz, mint amit a keret enged. A saját konfigom árengedmény után (kb. 1 millió kapásból, sosem fogom megérteni ezt a fajta árpolitikát) valahol 5 milliónál állt meg, amihez már nagyon jó hitelfeltételek kellettek volna, hogy beleférjen. Ráadásul ez még a harmatos alap motorocskával ennyi, az 1,4 turbó 2-300e körül dob még az áron.

Ja, és plusz egy okosság, amiért örökre a szívembe zártam ezt az autót: a műszerfalon van egy kis perem, ami egyrészt jól néz ki, másrészt telefontartóként funkcionál. Így kell ezt csinálni: nem gagyi navigációkat, meg erősen korlátozott képernyőtükrözést kínálni, hanem USB port, bluetooth, és egy jó helyen lévő tartó kell. Ennyi. Más kérdés, hogy hivatalosan asszem 4,5″ a mérethatára, ez sokakat zavarhat, engem viszont pont az e feletti képernyőméret zavar.

És nem mellékesen az értékesítőnek is csillagos ötös, nem tolakvó, nem zaklató stílusban, de a vétel felé terel, nem hagy elfelejteni ezt, és mindeközben az autóról is tudja, amit kell.

Ford Focus

A családban már van Ford, jelenleg pont azt nyúzom, a szüleim Fusion-je. Azon kívül, hogy pár dolog szó szerint széthullott rajta, 10 év és 120 ezer km alatt nagyobb baja nem volt, mondhatnám, hogy a tapasztalat jó volt, ha nem is maradéktalanul. Újonnan vettük, a márkakereskedés nevét nem írom le, de összelegózható, hogy melyik hálózatnál. És ők sajnos elég sokat tettek érte, hogy ne akarjak ismét tőlük venni autót. De az esélyt megadtam a történetnek, viszont mikor többedjére kellett megszakítanom a többiekénél sokkal furmányosabb kereskedői mesét, hogy ezt sajnos a saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem igaz, akkor kicsit kezdtük az asztal mindkét oldalán kellemetlenül érezni magunkat (ld. poszt végén). Szegény srác nem tehetett róla, ő 10 éve még nem dolgozott ott, de az ajtó fölött továbbra is ugyanaz a cégér áll, innentől kezdve meg nekem, mint vásárló, mindegy.

A termék persze érdekelt, az éppen kifutó Focus egy jó formájú autó, jókat is szoktak mondani róla, nosza, próbáljuk ki. Első benyomás: szűk. Mindenhol. A csomagtér is kicsi, bár hozzátartozik, hogy a Ford korrekt ebben, és pótkeréköböl nélkül, sőt, pótkerék mérettől függően adja meg a csomagteret. De sajnos élőben is kicsi, nem csak papíron. Az 1,6-os szívó motornak örültem, de sajnos ebben sem érezni annyira a 125 lovat. Megy, megy, de nem fürge. A futóművet szokták fordos erényként felhozni, ebben nincs is hiba, csak közben épp behozta őket a konkurencia.

Vannak bizonyos apróságok, amiknél egy adott autónál ragaszkodok, mert számomra az egy selling point, amivel együtt tud megfogni az adott autó. Ilyen a Škoda zöld metálfényezése, vagy a Fiat 500L-nél a panorámatető. A Focusnál ez az ajtók nyitása után kiugró élvédő lenne… de ez a pár tízezres extra sajnos nem rendelhető, mivel egyetlen készletes, vagy gyártásra tervezett autóban sincs, egyedi rendelés pedig már nem lehetséges. Furcsa az, mikor egy autógyártó saját maga heréli ki az egyedi ötleteit, ahelyett, hogy rászoktatná a vásárlókat.

Az autó ára 4,7 M Ft-ért, automata parkolórendszerrel, sötétedős tükörrel, stb. nagyon kedvező, de sajnos egy 30 centivel rövidebb Jazz is ugyanennyi teret ad. Összességében számomra ez így a keret teteje, és a helykínálat alja.

Szóval ennyit a németekről. Kicsit spoilerezve elárulom, hogy a végső döntésnél azért a Rapid ismét előkerült, mivel az “ár-érték-hitelfeltételek” görbéje elég jól tartott az “igények-lehetőségek-bevállalható kompromisszumok” görbéjéhez. Ráadásul ebbe a metálfényt is belekalkuláltam, amihez a legtöbb autónál nem ragaszkodtam. A következő rész a távol-keletieké és az olaszoké, meg lesz egy kis “futottak még” jellegű valami is. Ígérem, az már egy rövidebb poszt lesz ( ;

A végére, ahogy fentebb ígértem, hogy mivel tudja leverni a biztosítékot egy márkaszerviz/forgalmazó a vevőnél, aki lenne hűséges, ha hagynák:

• 10 éve azzal adták el az autót, hogy ha ők szervizelik, az hatalmas árelőny lesz visszavásárláskor. 10 évig hozzájuk hordtuk, ehhez képest bevizsgálási díj fizetése után (1 hónapja vizsgáltátok, nem???) lettek volna hajlandóak megadni a papíron kalkulált, nagyon mélyen piaci ár alatti összeget.
• már a legelső szervizdíj is másfélszerese volt annak, amit vásárláskor ígértek. A többinél az ígért kedvezményt állítólag megadták, de ez soha, sehol nem szerepelt, és mindig sokkal több volt, mint a vásárláskor megadott. Jelenleg is fent van a honlapon, hogy az első 5 évben mennyik lesznek a szervizek, de 1. ezt senki nem garantálja, hogy akár 1 hónap múlva is így lesz, 2. ez csak akkor él, ha te magad szólsz, hogy a neten ennyit ír, máskülönben bepróbálkoznak egy jóval nagyobbal, hátha hagyod magad. Értem én, hogy ez egy ilyen akció, és örüljek neki, de így sem olcsóak, és ebből nem is az jön le, hogy ha ügyes vagyok, akkor olcsóbb, hanem az, hogy ha hagyom, akkor átkúrnak. Eleve, mi az, hogy kedvezmény egy “kötelező” szolgáltatásnál? Azért kapom mert náluk vettem az autót? Ha máshol venném, nem oda vinném, ha meg az ott vettet vinném máshoz, buknám a törvényileg kötelező 1 év utáni garanciát. Szóval ez nem kedvezmény, ez “átkúrunk, ha hagyod, ha nem, akkor meg megmagyarázzuk”.
• hiába hosszabbították meg a Fusion vételekor még csak 2 év gyárit 5 év forgalmazói garanciával, amik tönkrementek, azok soha nem tartoztak ebbe bele, de legalább mocsok drágán javították.
• vitatható, hogy ez részemről jogos-e, de az én emailes megkeresésemre kapott árnál a szüleim, személyesen az üzletben, 200 ezer Ft-tal magasabb árat kaptak. Aztán persze szarban voltak, mert mi bár egymástól teljesen függetlenül tértünk be (a fentebb említett Fusion cseréjét tervezték), de nyilván beszélgetni azért szoktunk. Persze jöttek a kifogások, meg hogy persze elkapják annyiért, de akkor is kellemetlen, és mint vevő, bosszant az ilyen fajta árpolitika. Ne azon múljon már a termék ára, hogy nyakkendő van rajtam, vagy szakadt farmer, vagy hogy hogyan tudok alkudozni. Ez nem az isztambuli bazár, hanem egy bolt. Persze ez nem csak ide érvényes, hanem más kereskedésekre is, csak itt futottam bele, mert kivételesen pont ugyanazt a modellt kérdezték le a szüleim is, mint én. Ja, persze ennek is én örüljek, mert elsőre megadták az “egyedi kedvezményt”. Nem, én ennek nem örülök, én ezt gáznak tartom.

Ezek most konkrétan egy esettel kapcsolatosak, de részben, vagy egészében más márkáknál is előfordult, akár velem, akár másoktól hallva. Nem vagyok a “mindenki térdre, én vagyok a vevő” archetípusa, de ha hülyének néznek, akkor bizony távozok. El lehetne kezdeni végre szolgáltatni, nem fejni…