Ahogyan a cím is mutatja, röviden összefoglalnám, hogyan sikerült a szöggyári RX-8-at elindítani a lejtőn a szegény tulajával (én volnék) együtt, egy Le Mans túrának. Mindenki tudja, hogy a törpök élete nem csak játék és mese, DE így van ez az autóipari beszállítók sanyarú sorsával is. Ám van amikor a mese rész dominál és átkerül az ember annak a bizonyosnak a jobbik felére.
2018-at írunk jön a lehetőség, hogy mint beszállító és egyben V.I.P. vendég meglátogassam a 24órás versenyt Le Mans-ban. Kérettem magam, mint szűzlány az első randin, ne jó nem, inkább a fiatal voltam és kellett a pénz rész jöhetne, de ezt ugorjuk, szóval naná, hogy megyek! Mielőtt maga a Le Mans-i részbe átcsapnék egy apró, de nem jelentéktelen „vonatozás” kellett, hogy Luxemburgból eljussak a célállomásig. Nem, nem egy Studenka (Bzmot) volt ami elzakatolt odáig, hanem a TGV. Jegyek a kézben, kaller integet, uzsgyi! Csatlakozva a „LeWifi”-re, (vazz, hogy itt minden „lö”), na szóval löwifi bekapcs és mehet a céges email-ek olvasása (is), na meg a suhanó táj gyanús elmosódása mellett egy sanda pillantás a sebességre:
Életem leggyorsabb szárazföldi haladása, eddig és egy darabig marad is, mert RX gyors, de nem egyenesben 😀 Megérkez, lepakol, csomag átvesz, irány a felvonulás, nem, nem a pride 😉 Vagyis itt is büszke emberek integettek, csak más volt a cél közönség.
Vendéglátóink kitettek magukért minden téren. Vacsora olyan franciásan, majd irány vissza a szállásra, hogy a másnap kezdődő versenyre kellően kipihenten érkezzünk. Már a hotelnél gyanúsnak kellett volna lenni, hogy ez a rotary lejtő itt megindul, amikor egy táblácska felhívta a figyelmem, hogy itt is figyelnek a rotorosok 😉
2018. június 16 – irány a pálya!
Az odavezető úton nyugodt szívvel konstatáltam, hogy vannak errefelé is elvont arcok…nem is kevés, íme néhány példa:
De végül elértük a várva várt célunkat…a pálya bejárata
A kezdeti sokkhatás után, a nézelődés képi- és hanghatásai már akkor elindítottak bennem egy folyamatot, hogy hazaérek és pár dolgot újra kell gondolnom a kocsin (az elején említett lejtő tetején vagyunk, de már a holtponton túl…) 🙂 Mint általában egy hasonló nagyobb rendezvény a feltérképezéssel kezdődött és a kötött programokon túl keresi az ember, hogy milyen lehetőségeket tud és akar kihasználni. Körbejárásról pár kép, ízelítőnek:
Jó-jó, de mit akar a nép? Mazdát! Milyet? Rotorosat…irány a múzeum!
Mint az egyik fő látogatási pontot, a Le Mans múzeumot hamar célba vettem, mondjuk, hogy a “na majd jövök” volt az első mondatok egyike amit a kollégáknak említettem. Nem vagyok egy múzeumba járó fajta, DE ez megfogott, nagyon. Élőben más, mint képeken, de szerintem így is magukért beszélnek:
Persze tudom, ez a 787b egy üres makett, na de na, azért valahogy mégis különleges volt látni, közel lenni, a hely szelleme…mittudomén, de jó volt. Megjegyzem, kétszer voltam a múzeumban…és nem untam még akkor sem (még mindig nem vagyok egy múzeumba járó, nem kell félreérteni ;)) 🙂 De ez még kevés volt a lejtő holtpontjáról átbillenteni sziklaszilárd akaratomat és az akkor is gyári marad elvet…
Lássuk a medvét…akarom mondani, a pályát!
Alapból sem volt rossz rálátás a pályára, mert vendéglátóink iparkodtak nem fukarkodni a semmilyen téren, de ehhez még hozzájött pár olyan paddock, amit csak páran látogathattak meg. Készítettem néhány videót, amik közül párat be is csatolok alább, mielőtt az esti “bazár”-ba indulunk tovább.
Na ez a hang és kép együtt voltak azok amik átbillentettek a dehogy marad gyári, nézzük, milyen “auszpuffzüsztemet” rakjunk alá (azóta raktunk alá :))?!
Szervezett és kevésbé szervezett programok
Egy fontos szabály volt, legalábbis erre emlékszem, bármi van, lobogtasd a “világjegyet”.
Lévén, hogy Franciaországban vagyunk az egyik fő szervezett program még itt is az evés volt. Panaszra nem volt ok, sem mennyiség, sem minőség terén…megmutatták, hogyan is mulat a Magyar, vagyis Francia…
Persze le kell mozogni a sok bevitt kalóriát, vagyis kellene, de hogyan ha itt van ez a szimulátor? Életemben először és azóta is utoljára ültem ilyen jellegű szimulátorban. Repül az idő benne, de élőben azért csak jobb 🙂
Semmiről nem maradtál le, még akkor sem ha nem hagytad el “azojjektumot”, kivetítők és TV-k mindenhol:
Az egyik legnagyobb élmény faktor a helikopteres túra volt a pálya felett. Próbáltam én a pályára koncentrálni, de a repülés és hogy helikopterben, nagyjából, mint egy gyerek úgy éreztem magam, akinek Tibi bácsi a 3 kívánságból felbukkanva, odadobja a pontos labdát: “Na Pistike, mondd mit szeretnél…” 😀
Na és mi kell, hogy az úton maradjon az autó? Igen, jó sofőr, de még mi, naná, hogy gumi. Ezért irány a raktár, ahol elmondták, hogy itt viszont sok olyan gumit fogunk látni amit nem használnak fel, mert minden eshetőségre fel kell készülniük (vizes út, száraz út….stb) és van, hogy ezekből nem minden következik be. Viszont a megmaradt gumikat következő évben már nem használják, így azok “ágyő”.
Lö Nájtlájf – mindent (is) vehetsz
Az esti izzó féktárcsa és kipufogó végek halovány csóvái mellett haladva, az égett gumi és az el nem égett benzin szagától kicsit bódultan, irány a “FanZone”.
Itt tényleg van minden, persze, ami autókkal, márkákkal kapcsolatos és legális (jó, itthon nálunk nem, mert az NKH…de TÜV legyen, aztán majd legalizáljuk) 🙂 Itt nincs annyi “ajró” (euro), amit nem lehet elverni…szerencsére nem volt nálam, így megúszta a pénztárca, vagyis hívhatjuk előrelátó gondolatnak, hogy ne vigyünk, akkor megmarad 🙂 Sokat írni nem tudok erről a részről, látni kell, hagyom, hogy a képek beszéljenek, ismét:
Összegezve….
Mikor megyünk megint? 😀 Röviden ennyit tudnék írni, mint összegzés…hosszabban, annyit, hogy ha adódik ilyen vagy hasonló lehetőséged, ne hagyd ki! A lejtőre visszatérve, pedig, igen, azóta már sok átalakuláson átesett a kocsi és még van pár ötlet amik megvalósításra várnak…irány a dzsungel, rollerre fel 🙂