A tavasz mindenkinek mást jelent: megújulás, ébredező természet, madár csicsergés, jön a jó idő (bár nem tudom merre jár) vagy “rohad az alja a téli sózás miatt?”, “akku túlélte a telet?”, olajcsere is kell…szóval nehéz időszak ez 🙂
De lássuk mi a kiindulási állapot az én esetemben: folyik az olaj, ami jó, csak nem jó helyen teszi ezt a tevékenységet, jobb lenne ha a motorban maradna.
Tehát ezt az olaj káoszt kellene megszüntetni egy szimpla olajcserének álcázva.
Jutott olaj máshova is…
De, hogy hova, azt felvezetném egy rövidke sztorival: adott egy tényleg tavaszi nap, nem ez a fagyos, szeles, wankel kipufogó gázok által okozott klímaváltozásba burkolt nyomorult időjárás, hanem egy tényleg napos és kellemes nap. Kocsi elő, motort kormolásra kész, üzemi hőmérsékletre melegít. Mit sem sejtve fogytak a fokozatok, miközben az elsuhanó táj képéhez a “váltsá’má”” sípszó szolgáltatta az aláfestést minden alkalommal. Vagyis majdnem minden alkalommal. Készülve a 4. fokozat elhagyására, a “tiltás” hamarabb érkezett, mint a sípolás. Kocsi megtorpan, én pedig hirtelen felindulásból agyvérzést kapok. Pluszban érkezett mellé egy “szmókendsárm”-ot is megszégyenítő égett olaj ködzuhatag a kipufogóból (igaz nem fekete, hanem kék színben). Gáz elvesz, vált 5. fokozatba, de nem segített, füst maradt, erő meg nem is volt sohasem. Ahogyan lassult az autó szépen visszaváltottam és mintha semmi nem történt volna másodpercekkel ezelőtt, az autó húz, füst nincs.
Na és ezen gyanús körülmények után jött a felismerés, hogy fel szokta szürcsölni az olajat ez a kis maszat, ha olyan kedve van. Láss csodát, olyan kedve volt:
Így ennek rendbetétele is részét képezte az olajcserének indult elfoglaltságnak 🙂
Vissza az olaj rendeltetésszerű helyéhez
Az év eleji tervezgetős bejegyzésben említettem, hogy mik lehetnek az adott pontok, ahol szökik az olaj és ezekből miket néztem eddig:
- Első, hátsó tömítések
- Olajszűrő
- OMP csatlakozások, csövek
- Olajhűtő csövek csatlakozásai
- Olajteknő tömítés
- Olajszint érzékelő
A fenti lista 3 elemét fedi le ez a bejegyzés: olajszűrőt, olajteknő tömítést és az olajszint érzékelőt. Ahogyan az látszik a fenti képeken is, olaj az jutott bőven a motorra, váltóra, így nehéz megmondani, hogy honnan indul. Próbáltam lepucolni az olajat és utána egy rövid kör után megnézni, de nem vitt előbbre a dolog. A 3 eshetőség közül kettőhöz le kell szedni a teknőt, szóval nincs más hátra, mint előre. Engedjük le az olajat. Minden olajcserénél szurkolok magamnak, hogy “most ne ejtsd bele hülye gyerek az olajos kannába a csavart, mert megint kaparászhatsz az alján”. Nem szokott bejönni a dolog, ahogyan most sem. Lassított felvételként látom magam előtt a leeresztő csavar fejesét a fekete arannyal töltött edénybe. Plusz “előny”, hogy 2 évnyi olajcsere mennyiségű olaj már ott pihent a kannában. De “van itt tüdő”, nem fogok én turkálni kézzel az olajban!
“Ó dehogyis nem fogsz Te túrni abban a kannában” (szólalt meg bennem egy hang), mert az alátét az természetesen nem maradt a csavaron. Így a kellemesen húgy meleg olajban keresgélve folytatódott a történet, sikerrel koronázva a kitartásomat.
Olajszűrő cseréjét nem részletezem, azon kívül, hogy nem a leghozzáférhetőbb helyen van, nem nagy dolog kicserélni.
A 22-es csapdája
Jó, bevallom nem lesz csapda, de 22 csavar az igen, mert ennyi tartja helyén az olajteknőt, plusz a paszta. Elsőre jó bulinak tűnt a csavarok könnyed kitekergetése, de a tizedik után már nem volt vicces annyira. Viszont, a jó munkához idő kell (még nekem is 😉 ). Szorgalmas és fájdalmas percek váltogatták egymást miközben az ujjaim ide-oda beszorultak, mikor egy-egy csavar megindult, de a foglalkozás elérte a célját.
Miután végeztem a kicsavarozgatásával mind a 22 csavarnak és nyalogattam háborús sérüléseimet, akkor jöttem rá, hogy van egy akkus csavarozóm is a polcon (nem röhög). De ez már a múlt, csak előre tekintünk, csavarok kint. Olajszint jelző csatlakozóját egy kis fém rugó rögzíti a helyén, ezt ki kell játszani a helyéről és a csatlakozót le lehet húzni. Én a csatit felhajtottam a motortartó bakot rögzítő valamire, hogy ne legyen útban.
Néha a kisebb a jobb!
Ez most nem a férfiúi hiúságom mentegetéséről fog szólni, csak jelzem előre. Viszont a teknőt csak le kellene választani a blokkról valahogyan. Teljesen magabiztosan, felkészülve a mutatványra vágtam neki a dolognak (értsd: be voltam fosva, mi van ha nem jön le, meghajlítom a teknő peremét, szétcseszem a blokk alját…stb). De miért is jó ha kisebb és mi kisebb? A célszerszám amit alkalmazol! Én nemes egyszerűséggel egy spatulát (spakli) választottam, hogy azt az olajteknő és a blokk közé beszuszakolva szépen elválasszam őket egymástól. Kezdetben nem akarta az igazat és kerestem a megfelelő szöget a behatoláshoz. Itt jön jól, ha kisebb az az spatula és hozzáférsz körbe a peremhez mindenhol. Az önindító felőli sarokból indultam (mert ott fértem hozzá a legkönnyebben).
Innentől már simán ment a dolog, kézzel óvatosan toltam előre a spaklit és haladtam körbe. Voltak nehezebben hozzáférhető pontok, azokat kihagytam és haladtam tovább ahol tudtam. Így maradt egy ~10% felület, ahol nem tudtam szétválasztani a pasztázott részt, de az már nem tartott annyira, hogy amikor a már szabad részeket elkezdtem húzni, akkor az is elengedte magát.
Tisztítás, csatlakozó “gyűrűzés”
A maradék olaj ami a teknőben volt (lásd fenti kép), ment a kannába. Hagytam neki időt bőven, hogy távozzon belőle, addig lepucoltam a motor aljáról körbe az ott maradt paszta darabokat. Perem tiszta, letörölve, bevetésre készen.
Jöhet a másik fele a párosnak. 5 db 10-es csavar választ el a boldogságtól, amikkel nem is volt gond, szépen szót fogadtak és könnyen lejöttek. 2 tartja az olajszint jelzőt és annak terelőlemezét és további 3 tartja a nagy műanyag terelőt. A csatlakozót a helyén tartó zégergyűrű eltávolítása nem volt különösebben problémás. De nem volt ez mindennel ennyire egyszerű. Arra számítottam, hogy nehezen fog kijönni az olajszint érzékelő csatlakozója a helyéről, de hogy ennyire, arra nem. Pedig de! K….egyetlen szorosan tartotta magát, de az új o-gyűrű már várta, hogy mehessen a helyére, így nem okozhattam csalódást. Kézzel meg sem mozdult. Próbáltam óvatosan csavarni a csatlakozót és úgy nyomni befelé, hogy meginduljon, de semmi. Maradt a gumikalapács és pár apró behatás, ami megfelelő motivációt adott a dolgoknak és megindult szépen a csatlakozó.
Meglepően sok trutyi volt a csatlakozón és az olajteknőn ahol a gumi gyűrű felült a helyére, szóval akár itt is szivároghatott az olaj. Ezeket szépen lepucoltam és mehet vissza minden a helyére. Na, a visszafelé vezető út sem könnyebb a csatlakozóval, mint az idáig vezető volt 😉 Ám végül minden a helyén. Az olajteknő peremét is szépen meg kell tisztítani és áttörölni, hogy ne maradjon olaj vagy egyéb nem kívánatos elem a felületen.
Rakjuk össze amit eddig szétszedtünk!
Ahogyan az ide vonatkozó FSM (Factory Service Manual) részlet is mondja, mielőtt körbe rajzolod az olajteknőt a megadott helyeken pasztával, azelőtt alaposan meg kell tisztítani. Vonatkozik ez a motorblokk aljára is ahol a két felület találkozik. Én brigéciolt használtam eme nemes feladatra.
Pasztázáshoz Loctite SI 5910 volt kéznél, amit már használtam a saját kompresszió mérő összerakásánál és maradt belőle bőven. Nem túl bonyolult művelet, a paszta nyomvonala és vastagsága (2,5 – 6,5 mm) adott a feljebb már belinkelt dokumentumban.
Erről sajnos nem készült saját kép, mert idegállapotban voltam, hogy el ne rontsam a dolgot 🙂
Aztán ami még fontos dolog a csavarok tisztítása. Ne maradjon rajta a régi paszta vagy bármi egyéb szennyeződés, mert amikor becsavarod problémát okozhat a későbbiekben, lásd FSM.
Aztán innentől jött a játszós rész. Óvatosan becéloztam a váltóhoz közelebbi oldalt és a furatokat, hogy passzoljanak, majd a helyére nyomtam az olajteknőt. Csavarokból párat kézzel behajtottam, hogy ne nekem kelljen tartani, majd szépen haladtam a többivel is. Próbáltam mindig átlósan haladni a behajtással, bár nem tudom, hogy van-e szerepe. Végül minden visszakerült a helyére, csavarok nyomatékra (8,8 – 11,8 Nm) húzva.
A loctite adatlapja 24 órát ír, mint kikeményedési idő: “Legfeljebb 1 mm-es hézagokhoz alkalmas, és (24 óra alatt) a megkötésének mértéke 2,75 mm.” A műszaki adatlapján van egy extra grafikon, ami a szilárdságot is előre vetíti %-ban:
Ezekből kiindulva inkább vártam 2,5 napot mielőtt beletöltöttem az olajat. Amit tudtam lepucoltam újra a motor és a váltó környékén, hogy lássam, ha újra útnak indul az olaj.
4,8 liter olaj ment így bele, hogy az olajhűtőkből nem engedtem le. Ahogyan már írtam korábban én azokhoz a csatlakozókhoz akkor fogok nyúlni, ha cserélem a hűtőhöz vezető csöveket. 🙂 Nem töltöttem teljesen maximumig a szintet, valahol a nívón jelölt felső pontocska és a max. között félúton szoktam tartani:
Próbakör előtt és után (~100 km) ellenőriztem, hogy ereszt-e valahol az olajteknő körül. Egyelőre jónak tűnik, remélem így is marad. Az alábbi kép nem ad hozzá a témához, de nekem tetszett, ahogyan a hűvös reggelen pápát választottam a próba előtt 🙂
Megoldás a felkapott olajra
Aztán, hogy a frissen beleöntött olaj ne a légszűrőben végezze, beszereltem egy olaj lecsapató (oil catch can) edényt. Kerestem a megfelelő helyet és a néhai air pump tartó keret éppen jónak tűnt erre a célra. Így hát, visszaraktam a helyére és arra szereltem fel a lecsapatót. Remélem így sikerül elkerülni, hogy az olajat visszaforgassa a légszűrő csövébe, majd onnan a szívócsonkba és/vagy a levegőszűrőbe.
…és a nem várt extra 🙂
“Bejelentkezett” a családi géppark, hogy kedvet kapott egy kis olajhoz Ő is 🙂 15 ezer kilométert bírt az 1.5 tsi olajcsere után, amikor jelezte, hogy kellene egy kis utánpótlás 😉
