Van nekem egy ma már elhanyagolt YouTube csatornám, ahova anno Mazda 6-ról készült anyagokat töltöttem fel, hogy másoknak tudjak segíteni. Miután eladtam az autómat, a csatorna 2 évnyi eseménytelenségbe süllyedt. Bár meglepő módon a videók nézettsége megállíthatatlanul nőtt, szóval ebből azt szűrtem le, hogy valami haszna mégiscsak volt. A csatornát
Mi történt az elmúlt 3 évben? Hosszú poszt lesz, TLDR, javaslom mentsd le könyvjelzőként, egyben nehezen emészthető. Ez most annak a max. 20 hardcore embernek szól, aki a blogot is olvassa, nem csak a facebook-os rövidhíreket fogyasztja. Ha RX-8-at vennél, és érdekel mivel jár, fusd végig. Ha megerősítést vársz, hogy
Ha Japánban jár az ember, érdemes meglátogatni a Tokiótól alig 850 km-re található Hirosimát is. Ez a távolság csak MÁViából tűnik soknak, a sinkanszennel kb. 5 óra alatt le lehet tudni. Vesd össze: Szeged-Hajdúböszörmény, ca. negyedekkora táv és ugyanennyi idő, ha minden csatlakozását eléri az ember. De nem éri el,
Március közepén Szegeden is bemutatták az új 3-as Mazdát. Mivel a Kodo formanyelvért 2012 óta megszakítás nélkül rajongok, és azóta is minden új Mazdától csöpögve olvadok el, kapva kaptam az alkalmon, hogy elmenjek, és elsők között tapogassam-seggeljem össze az új 3-ast. A fények hatásosak, de nagyon nem telefonkamera barátak voltak.
Rég volt már poszt, amire hozhatnék kifogásokat, hogy pl. családom is van, ezer más dolgom volt, meg ilyenek, de elég erős oka az is, hogy nem történt semmi érdemleges. Persze a „Kezdők ide” sorozat, meg még pár téma körüljárható, egy RX-7-est is volt szerencsém elkötni egy körre, arról is tervben van
A munkahelyemre jövet-menet napjában kétszer „kényszerülök” megcsodálni az egyen soul red-ben felsorakoztatott Mazdákat a Móczás K Autószalon előtt. Emiatt minden nap kétszer kell megállapítsam, hogy „bakker, ezek mocsok jól néznek ki”, miközben a kerékpárút kátyúi épp kiütik alólam a 8 barra fújt virsligumijaimat. Így a prosztatamasszázzsal felérő útviszonyok ellenére azt
Előrebocsátom: eget rengető újdonságról nem tudok beszámolni. Ha macska lenne, azt mondanám, hogy kurvul, dorombol, eszik. De mivel ez nem macska, hanem egy wankelmotoros autó, ezért inkább azt mondom, hogy nem akar tönkremenni, teszi a dolgát és nyeli a benzint. Nagy unalmamban viszont megcsináltam sok apróságot. Azokat a dolgokat, amik
A múlt hétvégén megvolt az első RX-8 találkozós részvételem is az autóval. Mivel „Tavaszi RX találkozó és bejáratás”-ként volt meghirdetve, az utolsó szót magamra vettem, és kötelezőnek éreztem a megjelenést. Ezzel újabb 700 – mostkapaszkodj – h i b a m e n t e s kilométer került az autóba,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, köszöntjük Önöket a csapágyazott Szopóroller De Lux fedélzetén! Bőrszíjakat becsatolni, kérem helyezzék arcukra a szopóállarcot, vegyék ajkaik közé a szájpecket, farpofáik közé pedig a pozicionáló stiftet. A csapágyak most épp kicsit berágtak, készüljenek fel, kemény utunk lesz. Akik éves bérletet váltottak, ők, nos… hát, ők idióták.
Városi autóként, főleg így bejáratósan, 4000-nél elváltva, motorféket szigorúan nem használva inkább könnyebb fizikai munka a Mazda vezetése, semmint szórakozás. Hogy mindjárt első nap rám akarták törni a reggeli csúcsban (vétlen voltam, előttem megálltak, én is így tettem, a sokkal mögöttem jövő viszont későn eszmélt) gyorsan belém is verte, hogy
